Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)

Hagyomány és művészet

tős, folytonos-szaggatott, és szimpla vonalakkal operálva osztja három minőségi (fontossági) csoportba.

Római számjelmagyarázatával az I. Pilisi, II. Váczi, III. Pesti, TV. Kecskeméthi, és V ‘Solti Járások tömbjét nyomtatja fölül, néha több helyen is. Révhelyek és csárdák közismert evezős-zászlós jelein kívül a magyarázatba föl nem vett egyedi jeleket is használ: pl. Hidegkút Szent Keresztjét a Nagykovácsi völgyben, Fejéregyháza keresztjét Óbuda fölött, a sükösdi kálvária (?) „3 Kereszt”-jét, és az Alföldön ritka, de kiterjedtebb erdőket, pagonyokat pl. a ceglédi Tálas erdőt, vagy a Vacsi p. (úszta) erdejét, stb. (meglepetések várhatók!).

Vízrajza gazdag. Dunát és Tiszát partvonalasan, parallel vonalkákkal, és az összes szigetekkel együtt ábrázolja, a kisebb folyókat, ereket, patakokat hullámvonalasán, ahol csak elfér, a nevükkel megírva találjuk. A szélvájta nagy tavak és tőzeglápok területe nincs partvonalasan elhatárolva, csak vízvonalkákkal sraffozva, és ezeket mind-mind kékkel is felülszínezték. A nagyobb tavak kiemelt névrajzzal szerepelnek: pl. Őrjegitó, Koluntó, stb.

Domborzatrajza rendkívül finom és szemléletes. A Pilis és Cserhát fő gerincvonulatára generalizált finoman pillacsíkozott, és néhol summerolt, a patakos völgyek oldalai lej tvon al-keresztesek. De törődik a mesterséges földművekkel is, Csörsz árka részű-vonalsorát Gödöllőtől Jászfényszaruig jelöli.

Névrajzának nyelvezete mindenütt magyar. Néhol szokatlan, pl. Szexárd,

Falitérképe: (3. kép)

Leírását a „Függelék”-ben közlöm, mert a méreténél, kidolgozottságánál fogva ez már eléri a „térkép” normáit, míg a név-tár térképmelléklete amolyan filigrán kis műmelléklet-ként értékelhető. A falitérkép kidolgozása időben meg kellett hogy előzze a névtár térképmellékletét, bár mindkettőre 1834-es évszám van metszve. Ezen már egyértelműen látható, hogy BÁLLÁ Antal megyetérképének „bedolgozásával” készült. Felülete kb. ötödakkora (45x33 cm keretméretű), és a kis melléklet felületének kb. ötszöröse. Gyakorlatilag tehát a tartalom ábrázolásának majd huszonötszörös „veszteségével” kellene számítanunk Bállá térképétől a névtár mellékletéig. Ennek a kényszerű elméleti tartalomvesztésnek két mesterségbeli fogással, a domináns elemek szellemes kiemelésével (generalizálásával), és a díszítő elemek esztétikus megtartásával (művészi átlényegítésével) kellett a szerző(k)nek megfelelni(ük). Ferenczy ugyan a hályogkovács bátorságával látott e feladat megoldásához, de Kohlman szerkesztő rézmetszőben szerencsére értő partnerre talált, aki elkészítette ezt a köztes munkarészt, a viszonylag kis méretű falitérképet:- a címfelirathoz szellemes díszítést komponált, fekvő ovál gyöngysorpártázatú cirkalmas, ám mégis méltóságos antik blokkbetűs pecsétnyomat és egy sugárdíszes drapéria, egy aranyrojtos kék zászló mozgalmas képével,

198