Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)

Hagyomány és művészet

geket a folyó jobb- v. balpartján, a gyepüseket pedig A ’Vmegye szélén kifejezéssel illeti. Érdekes, ma már nem használt természetelvű direkciója a szövegben pl. az őszi napnyugatnak vagy a téli napkeletnek irányítás, mely értelemszerűen DDNy-ot, illetve DDK-et kell hogy jelentsen. Ugyanakkor feltűnik nála a normált (É-i) térképlap-tájolás ma is szokványos zsargonja, a D-nek eső helyekre az alatta, és az É-ra esőknek a fölötte kifejezés is. PEST-et és BUDÁ-t egymáshoz képest átellenben pontosítja.

Puszták’ Csárdák vagy Vendégfogadók’Hegyek’ Vizek’ ’s at nevei-t a 12-27. 16 oldalon 241 alfabétába szedett szócikkbe sűríti, de csak a p.=pusztákat számozza, köztük majd ugyanannyi csárda, vendégfogadó, kortsma, hegyfközség] folyó vagy ér és erdő rejtezik számozatlanul. Mindösszesen tehát majd ezer földrajzi nevet sorol fel. A repertórium végén (27-28. o.) két oldalon számba veszi a Pestről és Budáról induló postautakat, felsorolja a stációkat, és közli a postaállomások közötti távolságot tört félmérföldnyi pontossággal. PL:

„Pestről Szeged-felé:

Soroksár 1, Ócsa 1, Inarcsi p. 1, Örkény 1, Lajos p. 1, Kecskeméth 1, Pákái p. 1, Félegyháza 1, Puszta Péteri 1, (Kis Telek 1.) ” folyamatosan.

1. kép

195