Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Hagyomány és művészet
az Úrangyalát, később már csak azt mondták „na húzzák már a levesmarsot”.30 Abban az időben a felszentelt harangok hangjának bajelhárító erőt tulajdonítottak. Ha vihar jött az idő elé harangoztak, hogy elriasszák a felhőkben száguldó bűbájosokat, úgy mondták megszólaltak a nagykutyák, ugatják a bűbájosokat, akkor a felhők szétváltak, a vihar elcsendesedett, nem verte el a jég a határt. Később úgy magyarázták, hogy a harangok hangjának a rezgése szétoszlatja a felhőket. Többen úgy tudták, hogy a harangok még a századforduló tájékán elveszítették bajelhárító erejüket, mert meghúzták őket egy kereszteletlen újszülött kis pogány halálakor. Ez után érkező óriási viharfelhőkben lévő táltosok többször elvittek egy kőkúti pásztorfiút és Csólyos határában dobták le, hiába húzták a harangokat, hiába dudált a gőzmalom.32 Az ünnepi harangszónak különös erőt tulajdonítottak nagyszombaton, mikor először szólaltak meg a harangok a századfordulón, a gyerekek, felnőttek söprűt ragadtak és söpörték a házból kifelé a szemetet, közben azt mondogatták: „Kígyók, békák távozzatok, megszólaltak a harangok.” Ha valaki meghal, a lélekharang búcsúztatja „meghúzzák a lélekválságot”. A férfinek három „verset” a nőknek két „verset” húznak, úgy tudatják a halott nemét. A harangszó elárulja a halott anyagi helyzetét is, mert a szegényeknek kevés pénzük miatt, csak a lélekharang meghúzására tellik, a gazdagot a nagyharang búcsúztatja. A szegénynek a kisharang azt mondja „inge-ga- tyája, inge-gatyája” vékony hangján. A gazdagoknak a nagy harang mély hangon azt mondogatja „főgye-tanyája, főgye-tanyája, barma-gulyája, barma-gulyája.”33 Tűz esetén félreverték a harangot. Ahányat kondítottak egymás után, abba a tizedbe volt a tűz. A torony ablakán meg abba az irányba tették ki a piros zászlót. Árvíz miatt utoljára ebben a homokhátsági városban az 1940-41-es belvíz betörésekor verték félre a harangot.34 A harang hangjából az időjárásra is következtettek. Ha tisztán hallatszott a harangszó jó idő lesz, télen száraz hideg. Ha tompán, akkor nedves esős ködös idő várható. Még a majsai falucsúfoló is a harangokkal, harangozással kapcsolatos. A váci püspök Majsai látogatása hírére - hogy a magasrangú vendéget méltón fogadhassák - csatárláncszerűen gyerkőcsereget állítottak a község vezetői az országúira. A gyerekeknek az volt a feladatuk, hogy amint meglátják a püspök hintáját, egymásnak tovább kiáltsák a püspök megérkezésének hírét, így időben a határ átlépésekor még meg tudják húzni a harangokat. A gyerekek rövid várakozás után elkezdtek játszani. Egyszer, egy sündisznó ballagott át az úton. Nagy lett az öröm „Nézd a tüsköst, ott a tüskös” - kiabálták. A távolban lévők ezt úgy értették, „jön a püspök, jön a püspök” és már továbbították is a hírt szolgálatkészen a harangozóig: „Itt a püspök”. Ekkor húzták meg a nagyharangot először és minden valószínűség szerint utoljára is egy sündisznó tiszteletére.35 Jegyzet 1 Tatay Pál: Régi harangok, Bp. 1977. Corvina 2 Kakas Béni: 1886 (saját gyűjtés) 3 Tálasi István: Kiskunság, Bp. 1977. 50. p. 182
