Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Előadások dr. Fazekas István köszöntéséhez
FŰZI LÁSZLÓ (Forrás Kiadó, Kecskemét) VÁROS ÉS EMBERE Fazekas István kiskunfélegyházi múzeumigazgató munkássága Erdei Ferenc a városról, s annak vidékéről írt, mondván, minden városnak megvan a maga vidéke, amelyik a legkülönbözőbb módon kapcsolódik a városhoz: ellátja, hasznát veszi, azonosul vele. Magam úgy látom, a legtöbb városnak megvan a maga embere is, az az ember, aki ismeri a város múltját, történetét, ismeri a városban lakókat, a tősgyökeres családokat visszamenően, szinte eredetükig, az elöljárókat, ha a szükség úgy hozza, még az apróbb vagy nagyobb ügyeket is el tudja intézni, mert tudja, hogy hol intéződnek az ügyek, főképpen pedig azonosul városával, a világot a város érdekein keresztül nézi, azt látja a világból, amit a városuknak látnia kell. A városokat rajtuk keresztül lehet igazán megismerni, ők tudnak a történelmi emlékhelyekről, a város aprócska történéseiről, az ott lakókról. Elég egyetlen órára megállni velük a város főterén, vagy a sétáló utcában, s mindent elmondanak a téren, utcán keresztül vonulókról, magáról a városról. Életem egyik szerencséjének tudom be, hogy az általam megélt-belakott városokba mindenütt a város emberei „vezettek be”. Általuk, a velük folytatott beszélgetésekből, az utcasarkon való csendes álldogá- lásokból többet megtudhattam a városról, mintha ezt az időt a könyvtár olvasótermében töltöttem volna. Sopronban Szalay Dénes tanár úr, s a távolról csodált Csatkai Endre volt a város titkainak és az ott élőknek az ismerője; egyikük magyar tanárom, másikuk osztályfőnököm férjének nevelője, így ismerhettem meg tudásukat. Szegeden már az első évben beiratkoztam Ilia Mihály tanár úr szemináriumára, tőle nemcsak Szegedet, a Szeged-ismeretet tanulhattam meg, hanem még annyi mást is, s segített abban, hogy Szeged nagy tudósát, Bálint Sándort is megismerhettem, Szeged irodalmi emlékhelyeinek tiszteletére pedig Péter László tanított meg. Egerben Lőkös Istvánnal folytathattam hosszú utcasarki beszélgetéseket. O nemcsak a délszláv irodalmakat ismerte-ismeri a másokénál nagyobb alapossággal, hanem az egri életet is. Vele azért is könnyű volt szót értenem, mert az ősei a szülőfalumból, Fertőszentmiklósról származtak el. Kecskeméten Orosz László, főképpen pedig Szekér Endre segítségével ismerhettem meg a város múltját, irodalmi hagyományvilágát, művelődéstörténetét, s mindennapjait. A sorban Fazekas István következik: azt, hogy Félegyháza múltjáról, jelenéről, sajátos, s a mai napig is megőrzött zárt világáról tudok valamit, azt Fazekas Istvánnak köszönhetem. Igaz, Félegyházán csak pár napot laktam, akkor is csak ideiglenesen, amikor feleségem egyik ásatásának idejére családostul beköltöztünk az egyik itteni kollégiumba, ám annál többet találkoztunk, mert a feleségem hosszú éveket dolgozott itt, a Kiskun Múzeumban, s ez erős kapocs volt ahhoz, hogy Fazekas Istvánnal is kapcsolatba kerüljünk. Megmondom őszintén, nem is az volt a meglepetés, hogy 17
