Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Hagyomány és művészet
lusát az epikus és a dramatikus részek funkcionális alkalmazása jellemzi. Szereti az epikus kitérőket, de a párbeszédes részeket is igyekszik színezni a mesemondás tartalmi kívánalmainak megfelelően. Seres József meséi közül néhány rövid terjedelmű népmesét szeretnék bemutatni Önöknek: egy hazugságmesét, egy legendamesét, egy rátótiádát és egy találós mesét. Az első népmese magyar vándortéma, a hazugságmese-katalógusban A sokráncú szoknya címen szerepel. /MNK 1961 Kx/. Seres József „a mesék eleje” címen említi, mivel ezt a mesét a mesemondó alkalmakkor bevezető meseként volt szokás elbeszélni. Ezt a mesét gyermekkorában tanulta egy Novák Gergő nevű embertől, aki a „tót béresük” volt a tanyán. A sokráncú szoknya /MNK 1961 Kx/ Elmentem én Eregre-Beregre, a mesék elejbe. Túl volt, túl, túl, túl, ott ahol a kurta farkú malac túr. Ott volt az Iciklis zsidónak egy vára. Benne volt egy istállóban kilencvenkilenc paripája. Ennek a kilencvenkilenc paripának az ördögök hordták a szénát, be a várasba, a várba. Raktak akkora szekér szénát, hogy a vár kapujába megszorult a szekér széna, a bivalyok elakadtak. Az ördögök a bivalyokat vasvillával megszurkálták. A bivalyok a szekeret jól meghúzták, a várat fölfordították. De nem csoda, hisz olyan hosszú vendégoldalra rakták a szénát, mint a legmagasabb fenyőfa. Annak a tetején vóna egy vendégoldal, annak a tetején egy petrencehordó rúd, annak a tetején egy nádszál, annak a tetején egy fűszál. Annak a fűszálnak a hegyébe volna egy kis tű. Ez a kis tű bele volt szúrva egy picike kis szoknyának a kilencvenkilencedik ráncába. Ahogy beleszúrták, ott egy bolhát agyonszúrtak. Én ezt a bolhát megfogtam, kivettem a veséjit. A veséjibe volt a kaland, a mesék eleje. Ezt a mesét én megtanultam, te meg mostmár folytasd! A rest legény és a szorgalmas lány /AaTh 822/ című legendamese nemzetközi vándortéma, mely a legendamese és a csúfolódó mese /rátótiáda/ műfaji rokonságát illusztrálja. A rest legény és a szorgalmas lány /AaTh 822/ Mentek a dűlőn: az Úr meg Szent Péter. Osztan, feküdt egy ember a körtefa alatt. Tátva volt a szája, feküdt hanyatt, várta, hogy a körte beleessen a szájába. Elmentek mellette. Azt mondja Szent Péter:- Jaj, uram-teremtőm, de egy lusta koma ez! Mennek-mennek, mennek, mendegélnek.....Egyszer tanálnak egy lányt. Arat a lány egymaga. Szakadásig, izzad, dolgozik. Azt mondja Szent Péter:- Hát, Uram ! Ebbe oszt jó vér van !- Látod, Péter, majd ez a lány lesz annak a lusta embernek a felesége.- Jaj, uram-teremtőm ! Ezt a lányt ne rontsd meg azzal a lusta emberrel! 161
