Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)

Hagyomány és művészet

dőn még rettenetes gyász fájdalmas érzései által sajtolt könny nyilvánosan nem hullhatott, 1854. ápril. 24-én egy alig 15 éves főherczegnő nyújtotta kezét esküre Ausztria császárjának s lett annak hitvesévé. Ennek a felséges nőnek mosolya volt az első derű az absolutismus sötét korszakában, s az ő szépségének és jóságénak fénye mint békét ígérő szivárvány jelent meg a láthatáron.

Történelmi tény, hogy a fiatal császárné látva azt, hogy a leigázott magyar nemzet ezer és ezer sebből miként vérzik, akkor midőn jó szíve és nemesen érző lelke sugallatát követve a segítő kezet sikerrel ki nem nyújthatta, a fájdalom könnyét hullatta bécsi burg padlózatára. Az ő szemeiből alá hullott fényes könnycsepp volt az első áldásthozó, - és reményt fakasztó harmat, mely újabb erőt adott a nemzetnek a kitartásra, s megerősítette azt a feltámadás hitében.” ...így „Őt a magyar nemzet védő és oltalmazó szellemének ismerve fel, telve bizalommal és reménységgel ő benne látta szabadító angyalát.”17 Ezekre a mondatokra rímelnek a főispán szavai:”... eltemettük nagyasszonyunkat, Erzsébet királynénkat, ki mindig magyarul érzett, magyarért cselekedett.”...’’Nehéz és sötét napokban tanultunk meg úgy tekinteni fel a királyné szépségtől tündöklő alakjára, mint őrangyalunkra, mert hisz az ő lábának nyomán rózsa fakadt mindig: szeretet és szabadság piros rózsája.”18

A kvázi szakrális és historikus beállítás mellett Erzsébet aktív képviselője volt a korabeli női emancipációnak, valamint a kultúra egyéb, femininnek vélt értékeinek, mindenek előtt a szociális gondoskodás eszméjének - pl. óvodák alapítása (Halason az. ún. Erzsébet fákat a városi óvodát szegélyező téren telepítették), vagy erre utal a rokonszellemiségű városi Jótékony Nőegylet megkülönböztetett szerepe az avatóünnepségen. Mindezek a tulajdonságok kiegészültek a jellem és a személyes megjelenés romantikus varázsával. Mint Nagy Kálmán szobra is példázza, a 68 éves korában elhunyt királynő a rajongói számára soha nem öregedett meg, mindvégig a fiatalság és szépség eszményképe maradt. A szűzmáriás Nemzet Anyja allegorizálást kiegészítették a sajátosan magyarnak vélt személyes tulajdonságok, a melankolizáló, bús-bo- rongós mentalitás, amely alapja a védelemre szoruló nemzet sorsa iránti aggódás. A romantizáló visszaemlékezések kivétel nélkül megemlítik Erzsébetnek a magyarság érdekében a bécsi Burg kövére ejtett könnyeit. Az érvek között a tragédia személyes vonásai megkülönböztetett szerepet kapnak, hasonlóan a 19. század végének historizáló és ugyanakkor anekdotikus festészetének történelemfelfogásához. Az un. nemzeti romantika történelmi pátosza van jelen ebben a szemléletben, és ez teljesen megfelel a korabeli történelmi festészet retorikájának.

Nagy Kálmán érdeméül legyen mondva, hogy szobra mindenfajta pátoszformát elkerül és előre, az élet felé tekintve alkotja meg a befelé figyelő, de vitális szépségű királyné portréját. Mivel Erzsébetet a jelleme, kiállása tette a nemzet ideáljává és nem a ténylegesen, hatékonyan viselt tettei, hiszen közismert, hogy Ferenc József nemigen volt befolyásolható a politikai döntéseiben , ebből adódik az a furcsa kettősség, hogy a személyes portré nem a fenség, nem a gondolatok és gondok, vagy a lelki nagyság pátoszformái által utal a történelem jelenlétére, hanem a magánember személyiségével, jellemével - a portré romantizáló, közvetlen vonásaival. Befejezésül elmondhatjuk, hogy a halasi Erzsébet királyné szobor a kortársak termékeny félreérté143