Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Hagyomány és művészet
SZŰCS KAROLY (Kecskeméti Képtár, Kecskemét) A HALASI ERZSÉBET KIRÁLYNÉ SZOBOR KELETKEZÉSTÖRTÉNETE Szobrot a királynénak! 1898. szeptember 15-én, alig pár nappal Erzsébet királyné tragikus halála után, ezzel a felszólítással röplapot fogalmazott és küldött szét országszerte Beniczky Ferenc a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei főispán.1 Valószínűleg ez volt az első ötletadó felhívás, amely a következő évtizedben felállított számtalan Erzsébet királyné szobor programelőzményének tekinthető. A vármegyei menedzselésű alkotás sohasem készült el, a röplap mégsem volt hiábavaló, ugyanis szövege az Erzsébet nekrológok hazai, magyar szemléletű érveit követve, bő két nyomtatott oldalon összegzi a monumentum felállításának eszmei programját. Mint később látni fogjuk a szöveg tartalmazza a gyorsan kikristályosodó Erzsébet-kultusz összes lényegesnek vélt, nemzeti eszményeket megerősíteni látszó, bár egymásnak sokszor ellentmondó állítását. Az Erzsébet szoborral kapcsolatos első halasi vonatkozású hír a Kun Halas szeptember 18-i számában jelent meg, amely az olvasók tudomására hozza, hogy a városi közgyűlés Erzsébet királyné szobrát megrendelni szándékozik. Nem tudni, hogy a főispán kezdeményezése befolyásolta-e a városi elöljárókat döntésükben, de feltűnő a gyors és határozott reakció, különösen annak a ténynek az ismeretében, hogy Halason mindaddig egyetlen világi, a nyilvánosság számára készült szobormű nem volt. Az újsághír megjelenése után három nappal datálódik a Budapesten élő - egyébként halasi származású - Nagy Kálmán szobrász levele Vári Szabó István polgármesterhez. Ebben a cikkre hivatkozván felvilágosítást kér a szobor készíttetésének pályázati feltételeiről, anyagi vonzatairól.2 Hogy a szobrász jelentkezése nem volt teljesen előkészítetlen, azt egy másik levél bizonyítja, amelyet ugyanebben az időben és ugyancsak Budapesten adtak fel. írója dr. Nagy Mór ügyvéd -pár év múlva halasi polgármester, a városháza építtetője-, aki öccséről, a szobrász Nagy Kálmánról életrajz hitelességű beszámolót küld Vári Szabónak, és egyben a személyes találkozás időpontját kéri pártfogoltja számára.3 A találkozó hamarosan létrejött és a szobrász minden bizonnyal elnyerte a polgár- mester bizalmát, mivel Nagy Kálmán 1898. október 16-án írott levelében már a szobor rajztervét is mellékeli, valamint érdeklődik, hogy - mint írja - a „szóbeli magán megbeszélésük értelmében valóban megbízzák-e a szobor elkészítésével”.4 A fennmaradt levelek és közgyűlési jegyzőkönyvek alapján valószínűnek látszik, hogy a szobor koncepcionális és anyagi kondícióinak meghatározása - beleértve ebbe a szobrász hivatalos megbízatását is - ezt követően a kettőjük dialógusaként zajlott, és a városi közgyűlés már minden esetben eldöntött, kész tényeket szentesített. 139
