Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Hagyomány és művészet
NAGYMARI (Szórakaténusz Játékmúzeum, Kecskemét) FŰBEN; FÁBAN JÁTÉK (Egy készülő könyvről) 1980-ban jelent meg a Móra Kiadónál a Játékok vízparti növényekből című könyvünk. (NAGY Mari-VIDÁK István: Játékok vízparti növényekből. Móra 1980. Bp.) Több évi gyűjtőmunka eredményeként százhúsz sásból, kákából, gyékényből, fűzvesszőből és kéregből készíthető játékot találtunk, illetve egy részük általunk tervezett. Segítségünkre voltak az előttünk járt kutatók írásai is (lásd. irodalomjegyzék). A könyv megjelenése után a gyűjtő, kutató munkát tovább folytattuk. Érdeklődésünk ezután már nem csak a vízparti növényekre irányult, hanem minden növényre, a fűszáltól (mellyel kukorékolni lehet) elindulva. A könyvet négy fejezetre osztottuk, követve az évszakok váltakozásait. Tartalmazza a növények leírását, élőhelyét, a legalkalmasabb szedési időpontot s „egyéb” hasznukat, valamint a játékok leírását és elkészítésük módját, (kb. 300-350 játékot). Ajánljuk szülőknek, pedagógusoknak és mindazoknak, akik belátják, hogy a természeti környezet megvédése ott kezdődik, hogy megismerjük azt, ennek legjobb és legeredményesebb eszköze a játék. „... A legegyszerűbb játékok időtlenek, fontosak voltak és lesznek a jövő nemzedék számára is. Be kell töltsék szerepüket a gyerekek életében. A természet anyagainak spontán megismerésétől és alakításától az út a tudatos játéképítő-tevékeny- séghez vezet. Ez többszörös élmény forrása: a gyermek örül, mert újabb képességeiről tett tanúbizonyságot, örömmel tölti el az alkotás folyamata és eredménye egyaránt. A játékszer maga egy újabb játék kelléke. A gyermekek életeleme a játék és nem csupán a szórakozás, mint a felnőtteknek. A játék nem csak gyönyörűség, hanem összes emberi tulajdonságait, erőit és képességeit fejlesztő foglalatosság. A játék alapozza meg a lelket. ... A gyermekjátékokban emlékezik a kultúra. Minden játékeszköz-tiszteletünk mellett is észre kell vegyük, hogy fontosabb a játék gyakorlata. Leírásukat nem tartották fontosnak régen - ma is inkább csak megfigyeljük. Hogyan játszik a gyermek? Megkeresi a közvetlen környezetében azokat a tárgyakat, amelyek a legkisebb beavatkozással azzá válnak, amire éppen szüksége van. Az elvet testesíti meg és nem az egyedit. Nem arról van szó, hogy bármit is belelátna abba, amiben az nincs meg, hanem felidézi a két dologban a közöst, majd megidézi vele a másikat. Alkotóerejét működteti és örül, ha meg tudja csinálni azt, amit kigondolt. Örömét fokozza, ha ezzel munkálkodni lehet, utánozni valamit. Ha játékait megunja, eldobja, mert képzelőerejét már nem lendíti, mert túl van megalkotásának erőpróbáján, s 133
