Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Előadások dr. Fazekas István köszöntéséhez
HORVÁTH ATTILA (Katona József Múzeum, Kecskemét) FAZEKAS ISTVÁN KÖSZÖNTÉSE A mai napon tisztem az lenne, hogy röviden vázoljam azt a helyzetet, amellyel 1972 derekán Fazekas Istvánnak, a múzeumi szűkebb területen szinte teljesen járatlan, de a kultúra és közművelődés terén már sokat tapasztalt, elkötelezett Móra kutatónak meg kellett birkóznia. Szűk negyedórát kaptam erre, ez túlságosan sok semmitmondó közhelyek ismételgetésére, így becsülettel megpróbáltam memóriámat felfrissítve utánajárni, mi volt, és miből is eredt az a terhes örökség, amelyet a kezdő igazgatónak a következő negyedszázadon át hordoznia kellett. Látszólag ezek a terhek nem is voltak olyan súlyosak. A gyűjtemény háborús pusztulás utáni kampányszerű rendezése, leltározása rohammunkában elkészült, az épületek legszükségesebb állagmegóvása befejeződött, a Kiskunság, a Börtönmúzeum és a Holló hagyaték állandó kiállítása megnyílt, melyek mellett rendszeres időszaki kiállítások tartották fenn a múzeum iránti állandóbb érdeklődést. Ez azonban csak látszat, illetve az igazság egyik fele. A valóság az, hogy dr. Lükő Gábor nyugalombavonulása után több mint egy éven át nem sikerült helyét betöltenünk. Dr Mezősi Károly szinte egyidejűleg hunyt el kevéssel nyugalombavonulását, Félegyházára hazatérését követően, a mindenes Hajmás Sándor szinte mozgásképtelen betegen feküdt, s a múzeum működését a megye- székhely szakmai felügyelete mellett a pedáns adminisztrátor-tárlatvezető Sövény Lajos tette lehetővé. A felkért, a kunok régészeti hagyatékával foglalkozó tapasztalt, illetve az avarkort kutatni szándékozó pályakezdő muzeológusok rendre elhárították felkérésünket, amely korántsem volt vonzó. A múzeum feladatai garantáltan nem tettek lehetővé egy szűkebb szakág kutatásában való elmélyedést, nemcsak a kutatást szolgáló keretek hiányoztak ehhez, okozta a múzeumi szakemberhiány is, amely miatt a leendő igazgatónak mindenes muzeológusi feladatokat kellett ellátnia. A felajánlható illetmény az országos átlag alatt maradt, s lakást a megyeszékhelyénél is súlyosabb félegyházi lakáshiány miatt rövid távon ígérni felelőtlenség lett volna. A múzeum épületének jelentős részét idegen lakók, vagy volt múzeumi - más lehetőség híján jogcím nélkül visszamaradt, utcára nem tehető - dolgozók foglalták el. E lakások felszabadítása nélkül az épület egységes műemléki igényű helyreállítása, korszerűsítése elképzelhetetlen volt. Ez utóbbi probléma gyökerei igen távolra, a század elejéig nyúlnak vissza, amikorra a már alakulóban lévő gyűjtemény elhelyezésének gondja felvetődött. Az erről szóló visszaemlékezésekben, múzeumtörténeti összefoglalásokban olykor burkolt, ki nem mondott, vagy nagyon is kereken megfogalmazott, az egykori szűkkeblű városit
