Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Takács István: Szentkirály középkori falu kútjának biológiai leletei
91 ÁIPLINÉ FARAGÓ MÁRIA (KATONA JÓZSEF MÚZEUM) Egy 18. századi bőrcipő restaurálása Az ember öltözködésének egyik fontos kelléke a cipő, melynek anyaga, formája és díszítettsége koronként és nemenként is állandóan változik. A restaurálásra kerülő cipő a kecskeméti piaristák kriptájából került elő. A feltárást Biczó Piroska vezette. Mária Terézia rendelete alapján 1778-ban a kriptát lezárták, de ezt a tilalmat később megszegték. A cipő valószínű tulajdonosát - Szabó Albertnét - is a tilalom után temették a kriptába. Erre utal az a hely és körülmény, ahol és ahogyan a feltárásnál a cipő előkerült. A restaurálásra került tárgy keresztpántos fémgombbal ellátott, nyelv nélküli félcipő. Anyaga juhbőr. Színe barna. A belső oldalán eredetileg bélés lehetett, melynek megmaradtak varrott nyomai. Mérete: a fej szélessége: 17,4 cm hossza: 18,5 cm, a sarokrész hossza: 13,7 cm és 13,4 cm. A fejrész gyenge megtartású, a juhbőrre jellemző laza szerkezetű. Részleges fehérje lebomlást mutat mert, rétegesen, lemezesen szétválló a bőr húsoldala. A barkarajz erősen töredezett különösen a bokát körülvevő részeken. A megmaradt darabokból a cipő formája és mérete rekonstruálható. A kriptából előkerült leieteknél is tapasztalható lebomlás.Elsősorban a fehérje és a cserzősavak közti kötések hidrolizálnak, majd ennek következtében megszűnik a csersavak konzerváló hatása és a fehérjék pep- tidkötése is védtelenné válik, hidrolizál. Az ilyen megbomlott anyagú bőrök mindig tartalmaznak vízben oldható fehérjéket s a környezetéből rendszerint szervetlen sókat vesznek fel. Ezek közül a kalcium és a vastartalmú sók veszélyesek a bőrre. Ezért a fehérjéket és a sókat el kell távolítanunk a bőrből. A mosófolyadék ennek megfelelően 2 %-os zsíralko- holszulfát, melyben 2 %-szorbit és 2 % carboxil-metil cellulóz is van. Ebben a mosófolyadékban 4 napig áztattam - naponként lecserélve - s mivel a negyedik napon alig színeződött el a mosófolyadék, így nem került sor a vajsavas kezelésre, melyet az elenyvesedett bőröknél kell alkalmazni. Ezért a szikkasztás következett, melyet sírna szűrőpapírok között végeztem - a cipő feltételezett formájának és méretének megfelelő papírvattából készített mag segítségével. Addig szikkasztottam, amíg el nem vesztette a mosófolyadéktól kapott fényét. Majd minden oldalról bekentem glicerin és víz 1:1 arányú keverékével és addig vártam, míg a glicerin felszívódott. Ezután tovább kezeltem a következő emulzióban. 1 1 vízben melegen oldva 50 g lanolint, majd hozzákeverve 150 g zsíralkohol-szulfátot - a folyadékot erősen keverve hozzáadunk még 100 g pataolajat és végül 3 g Oleum Thymi-t Az oldat kihűlése után a bőrt bőven átitattam. Majd a végső szárítás következett. Itt arra vigyáztam, hogy a bőr minden oldalán egyenletesen és egyszerre száradjon, ezért a tárgyat csíkokra vágott szűrőpapírral alakjának megfelelően befedtem. Ha ez nem így történik, akkor a konzerválószer a szélek felé vándorol, a bőr középső része üresen macad és a rostközi hiányok összeesnek, és a bőr lapos és kemény lesz. A szárításnál arra is figyelni kell, hogy a hordás jegyeket el ne tüntessük.
