Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Takács István: Szentkirály középkori falu kútjának biológiai leletei
89 TAKÁCS ISTVÁN (MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM) Szentkirály középkori falu kútjának biológiai leletei A kútból kikerült betöltésföldet a bontás irányának megfelelően két csoportra oszthatjuk. 1. A kút munkagödrének korabeli feltöltése. 2. A kút használaton kívül kerülése után betöltődés. Az első egység zoológiái leletei szokványosak, kevés étkezési hulladékból származnak, töredékesek vágás és rágás nyomokkal tarkítottak. Szarvasmarha, juh és kecske, sertés és kevés baromfi maradványai. Állattani szempontból egy kisméretű szarvasmarha szarvcsap mond számunkra a legtöbbet. A jelentős biológiai leletek a kút alsó részében elhelyezkedő korabeli természetes betöltésből kerültek ki. Ez a réteg fokozatosan alakult ki közvetlenül a kút alján mintegy 20 cm-es vastagságban. A bontás során ezt a színével, összetételével jól elkülönülő réteget - közel fél köbmétert - rögtön műanyag fóliára helyeztünk, mert látszott, hogy magok és apró csontok is vannak benne. A munka neheze a szétválasztás volt. Már a korábbi ásatási munkák során is próbáltuk iszapolással szétválogatni a gödrök betöltésföldjéből a mikro leleteket (csontokat, magokat, régészeti tárgyakat). Módszerünk akkor még igen kezdetleges volt, kis szitákkal nagy mennyiségű földet átvizsgálni nem is lehetett. A kút- betöltés gazdag anyagának kinyeréséhez nagy átmérővel készült szitasort használtunk. Módszerünk a következő volt. A nagy mennyiségű üledéket lavórokban vízzel hígítottuk, a felszínre emelkedő növényi maradványokat stb. lehalásztuk s összegyűjtöttük. A még leletekben igen gazdag felhígított anyagot szitasoron mostuk át, így a legapróbb csontok, magok és fadarabok is fennakadtak. Ezt a már csak a kútba hullott, iszaptól megtisztított lelethalmazt árnyékos helyen kiszárítottuk. A további szétválasztás a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Csonttárában kezdődött meg s jelenleg is folyik hiszen óriási feladat mikroszkóp alatt a több száz vagy talán ezer mikro leletet szétválogatni. Mégis az eddigi előzetes vizsgálatok alapján a következőket lehetett megállapítani. A korabeli üledék egyedülálló bogár maradványokat tartalmaz. Eddig sikerült meghatározni egy orrszarvú bogarat, ami azért jelentős, mert igazolja az írott forrásokban szereplő tölgyesek meglétét, hiszen ennek a fajnak a tölgyerdő az otthona. A nagyszámú különféle orr- mányos bogár általában mezőgazdasági kártevő volt. Pontos faji hovatartozásuk eldöntése után érdekes kép fog kialakulni a termesztett mezőgazdasági növényekről s nem elképzelhetetlen, hogy egyes növényfajra nem a maradványa hanem kártevője fog utalni. Számos csigaház is napvilágra került, ezek a behullott és elpusztult egyedekből származnak. Az osteológiai leletek is igen érdekes képet fognak kialakítani a korabeli, a falut körülvevő környezet vadon élő állatvilágával kapcsolatban. Az első meghatározások eredménye alapján hörcsög, ürge, patkány (?), egerek csontjait sikerült elkülöníteni. A mezei nyúl csontok egy egyedből származnak. Figyelemre méltóak a madár csontok is. Ezeket faji hovatartozás szempontjából csak a későbbiek során fogom elkülöníteni. Valószínű, hogy a kút itatóként szolgált a madaraknak s közülük jónéhány bele is esett. Tojás maradvány is került elő, összeállítás után kiderült, hogy egy házi lúd tojásának közel felét teszi ki. A kút csontanyaga kevés háziállat maradványt is tartalmaz, de ezek száma elenyésző, ami azt bizonyítja, hogy a korabeliek nagyon vigyáztak
