Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Sztrinkó István: A néprajzkutató Szabó Kálmán
6 volt a szüreti étrend, de találunk adatokat a borkiméréssel kapcsolatban a kecskeméti fazekasságra is. Szabó Kálmán néprajzi munkásságában még két téma mutat sokoldalú érdeklődésére. Egyik legkedvesebb terülece, mint legelső tanulmánya is bizonyítja, a halászat volt. Ezen túl még agy kismonográfia igényű cikket szentelt a halászatnak, melyben a kecskeméti múzeum halászati gyűjteményét ismerteti. /18/ Ez a ma is oly sokszor hiányolt gyűjteményismertető igényeinek tesz eleget, ám nem egyszerűen css< a tárgyak pontos, részletes leírását kapjuk, de mindig tudósít azok készítéséről és használatuk módjairól is. Korábban ez példamutató publikációnak számított, aminek azonban máig alig-alig akadt követője. Talán csak SÓLYMOS Edének a bajai múzeum halászati gyűjteményét ismertető típuskatalógusát említhetjük. /19/ Néhány kisebb írás, mint pl. a kecskeméti molnárcéhről, vagy a szélmalmok zsákhúzójáról szólóak arra utalnak, hogy az idősödő Szabó Kálmán figyelme a magyar szélmalmok története felé fordult. Néhány információ és a Kistelekről múzeumunkba került kőpadelő a kiterjedt anyaggyűjtést igazolják. Sajnos a nagyszabású munka kézirata eltűnt, s nem kerülhetett be a tudományos vérkeringésbe. Végezetül röviden külön is kell szólni Szabó Kálmán múzeológiai tevékenységéről. Tudományos munkásságának éppúgy, mint a kiállítás rendezőinek vagy a kollegiális segítségnyújtásnak az alapját a leltározott és jól adatolt tárgyak jelentették. Valamennyi bekerülő tárgyat rajzos leírókartonon dolgozott fel, s ezek tematikus rendben kerültek a raktárba. A pásztor- életen túl gazdag tárgysorozatai voltak itt a halászatnak, a kismesterségeknek, a háztartási eszközöknek s a földművelés különböző szerszámainak is. "Még ma sem tudom elfelejteni azt az igazán mintaszerű rendet, amely úgy rendezés és felállítás, mint az anyag rendszeres feldolgozása terén a kecskeméti múzeumban engem megkapott és amelyről igen jól lehet a múzeum élén álló tudós egyéniségre következtetni" - írja 1936-ban, itteni látogatása után Zádor Anna. Nemcsak Kecskemétet, de a magyar muzeuológiát is óriási veszteség érte, mikor ez az anyag a háború végén nagyobb részben megsemmisült, hiszen ezt már Szabó Kálmán, de az utána következő kutatók sem tudták ugyanolyan minőségű tárgyakkal pótolni. Ennek fényében még inkább megnő írásainak, gyűjtemény- és tárgyismertető tanulmányainak jelentősége. Szabó Kálmán teljes néprajzi munkássága Kecskeméthez kötődik, melynek során a népélet sok becses, ma már nehezen hozzáférhető emlékét őrizte meg és tette közkinccsé. Nem írt ugyan nagy monográfiákat, nem alkotott újszerű elméleteket, de tanulmányai a későbbi szintézishez éppúgy kikerülhetet- ienek lesznek, mint ahogyan eredményei elengedhetetlenül szükségesek voltak kora tudományosságában. Elegendő itt utalni a Magyarság Néprajza című négykötetes összefoglalóra, ahol gyakran felbukkan a neve, és sokszor találkozunk a cikkeiből ismert ábrákkal is. Igazi, jó értelemben vett gyakorló muzeológus volt, aki tárgyismeretét törvénelmi távlatba helyzeve, írásban is meg tudta fogalmazni mondandóját. Etnográfus, régész és művelődéstörténész volt egyszemélyben, s így egyben társac'alomtörténés is - írja róla DANKÓ Imre. E komplexitás és a város, Kecskemét együtt eleve kizárja a provincializmus vádját Szabó Kálmánnal szembe;.
