Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Wicker Erika: Koporsók a csólyospálosi avarkori temetőben
61 Néprajzi párhuzam .tulajdonképpen erre is akadna: "... A Székelyföldön a kiásott sír négy sarkába sasfát ütnek, melyek a sír félmagasságáig érnek. Ezeket hosszában és keresztben a sír alakjának megfelelően fával köti össze, úgyhogy ezek párkányt alkossanak a sír négy oldalán. A koporsó leeresztése után hosszában gerendákat raknak ezekre, úgyhogy a föld nem juthat be az üregbe." /34/ Ez esetben viszont a lyukaknak mindig a sír sarkaiban kellene lenniük, holott olykor attól jóval beljebb is lehetnek. /35/ A biztosan ko- porsós síroknál részben túlnyúlnak a koporsófenéken, részben pedig azon belül vannak. A sír kideszkázása ellen szól egyébként is az egyes sírokban megtalálható 1-2 koporsókapocs, melyek ezt a faalkotmányt nem tudnák összefogni, valamint a sírfenekek létrás keretei is. A sírok átlagos nagysága amúgy is kizárja egy, a koporsón kívüli faszerkezet meglétét. "Padkás" sírjaink sem lehetnek sasfás szerkezetűek, hiszen az, aki a kibélelést végzi, el sem férne a sírban, mivel az eltérő színű földsáv mindössze 40-60 cm széles. Ez okból nem fogadható el az az álláspont sem, miszerint a "koporsót" a sírban állították volna össze. /36/ A sírfenéken megfigyelhető lyukak és árkok nemcsak az avar sírok sajátosságai. A csólyosi temető két bronzkori sírjában /37/ is találtunk négylyukas, külső keretes sírfeneket. Tudomásom szerint hasonló jelenségre bronzkori sírban csak szlovák területen akad példa. Az ásató 5 sírban a sírok keskenyebb végeiben egy-egy árkot, egy sírban pedig négy lyukat tudott megfigyelni. Az árkok szerinte valamiféle szerves anyaggal lehettek kitöltve (hasonló magyarázat az avarkori változatokra is született). A négy lyukat egy földfölötti sírépítmény tartóoszlopainak nyomaként értelmezte /38/, pedig meglehet, hogy a magyarázatot ugyanott kell keresni, ahol az avar sírok esetében is. Arra, hogy a sírfenéken levő négy lyuk tulajdonképpen micsoda, néhány hosszmetszeti sírbontás adott választ. A 225. sír foltja sötét ke- retelésű, fehér betöltésű oválisként jelentkezett. A váz felé haladva egyre határozottabban látszott a sírgödörnél jóval kisebb koporsó söté- tebb betöltése. A hosszmetszetből világosan kiderült, hogy a lyukak nyúlványai pontosan a koporsó betöltéséhez csatlakoznak, és ahhoz szervesen hozzátartoznak. Más jelenségek és meggondolások alapján végülis ugyanarra kell gondolnunk, amit már Tomka Péter is igazolt: a halottakat két vagy négy lábon álló, ácsolt szerkezetű, esetleg faszegekkel összeállított koporsókban (ládában, szökrönyben, szuszékban, stb.) temették el. /39/ Ennek a megállapításnak egyáltalán nem mond ellent az a néhány megfigyelés, hogy a sírok sarkaiban, az un. "cölöplyukak" fölött, már jóval a vázcsontok felett is fának tulajdonítható elszíneződés fogható meg. Nem kell feltétlenül cölöpös faszerkezetre gondolnunk, hiszen az ácsolt ládák vastagabb sarokpillérei is hasonló nyomot hagyhatnak. A sírok sarkaiban levő lyukakra ilyenformán az eddigiektől eltérő magyarázat is adható. Véleményem szerint nem lemélyítések /40/, és nem is beásások /41/, hanem egészen egyszerűen a lábon álló koporsóláda lábainak lenyomatai. Érdekes, hogy a keretsáv értelmezésénél - akár ágyhoz, akár ravatalhoz tartozónak vélték, - soha nem merül fel a "beásás" gondolata: pedig szintén a sírfenék földjébe mélyed, s színe többé-kevésbé megegyezik a lyukak vagy árkok földjének színével. Utóbbiak esetében viszont kivétel nélkül "beásásra" vagy "lemélyítésre" gondoltak eddig a kutatók.
