Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Wicker Erika: Koporsók a csólyospálosi avarkori temetőben
60 Ezt igazolja a sír kiásásának és betemetésének technikája is. A sír ásásakor a felső fekete réteg legalulra, a jóval nagyobb tömegű, világosabb színű föld pedig e fölé kerül. Visszatemetéskor fordított a helyzet: a koporsóra legelőször az utoljára kiásott világos földet dobják, mely a koporsó tetejéről részben a sír fenekére, a koporsó mellé szivárgott. A koporsótető beroskadásakor a ládába kerülő világosabb földet sok esetben sikerült megfigyelnünk a vázcsontok körül. Ugyancsak erre vezethető visz- sza az a Csólyoson gyakran megfigyelt jelenség is, hogy míg a sírfolt jól körülhatárolhatóan jelentkezik, s általában sötét színű téglalap formájában, a váz felé haladva a sír betöltött földje egyre világosabb színű lesz. Ez gyakran megnehezíti a sírgödörre való pontos bontást, hiszen a sír oldalfalai a váz felé haladva egyre kevésbé követhetők. így fordulhat elő az, hogy az eredetileg a sír sarkaiban levő lyukak olykor az általunk kiásott sírgödör fala alá nyúlnak. Szerencsés esetben a koporsó elkorhadt fedél- /27/ vagy oldaldeszkáinak elszíneződését is sikerült megfognunk. Néhány sírban /28/ a vázcsontok felett a sír oldalai mentén sötétebb színű, keskeny földsávok fogták körül a koporsót kitöltő sárgás színű homokot vagy kötöttebb, szürkés földet. Gyakran figyeltük meg - főként szürkés agyagba ásott sírok feltárása során /29/, hogy már maga a sírfolt is hasonlóképpen jelentkezik. Mivel ez a fajta föld a beásásokat nagyon rosszul őrzi meg, a sír- folt is csak egy, a környezetétől pontosan el nem határolható, szabálytalan, oválisforma foltként jelentkezik, közepén pedig világos színű betöltés van. Mivel feltételezhetően a sírt eredetileg szabályos téglalap alakúra ásták, a foltot keretező sötétebb sáv az elkorhadt koporsódeszka nyomát őrzi. A középső világos betöltés - mivel a bolygatlan sírokban rablóakna nyoma nem lehet, - így a koporsóba roskadó föld betöltődésével magyarázható. A tárgyalt koporsós sírok között különböző mellékletű, változó mélységű felnőtt- és gyermeksírok is voltak. A koporsós sírok harmadik formáját az ugyanezen a csoporton belül tárgyalandó olyan sírok jelzik, amelyeknél a nagyon keskeny sírgödör a tulajdonképpeni koporsót őrizte meg./30/ Ezek a sírok foltot rosszul megőrző, agyagos földben feküdtek általában. A vázat épphogy körülfogó, keskeny "sírgödör" betöltése gyakran alig vált el a környező föld egyébként is sötöt színétől. Joggal gondolkodhatunk arra, hogy ez esetekben a földelszíneződés csak magát a koporsót őrizte meg. Egy kb. 2 m hosszú, fél m széles gödröt ugyanis gyakorlatilag lehetetlen kb. másfél m mélyre leásni. Az idetartozó 18 sír feneke meglehetősen változatos. Az agyagba á- sottak fenekén egyáltalán nem, vagy csak nagyon halványan jelentkeztek foltok. A sírok közel felében azonban meglehetősen jól látszott a 4 lyuk foltja /31/, keretnyomot viszont csak egy sírnál tudtunk megfigyelni /32/. Ezek a sírok sem köthetők nemhez vagy szociális helyzethez. A koporsós sírok közös jellemzője tehát - kivéve a foltot rosszul őrző agyagos talajban levőket -, hogy fenekükön, a sarkakban egy-egy 20-30 x 30-40 cm nagyságú, átlagosan 15-23 cm mély lyuk, ritkábban pedig a sír keskenyebb végeinél egy-egy 20-40 cm széles, ugyancsak 15-25 cm mély árok van. Ezeket a lyukakat általában cölöplyukaknak nevezi a szakirodalom, így sugallva valamiféle tartószerkezethez való tartozásukat. /33/
