Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Mészáros Ágnes: Szabó Kálmán munkásságának orvostörténeti vonatkozásai
26 havész itteni elterjedésének, hogy a városba bejövő országutakhoz őröket állítottak, akik az onnan jövő marhákat "agyonlövéssel is meggátolják" a bejövetelben. A mészárszékekben a marhákat meg kellett vizsgálni vágás előtt. Ezt a kovács mester végezte darabonként egy garasért. A marhavész mégis elterjedt, s a tanács elrendelte, hogy a város melletti téglaszínek egyikénél "marha ispotályt" állítsanak fel, és eltiltották a közkutakból való itatást. A beteg jószágok vizsgálatát ekkor már a seborvosokra bízták. Ezek után tér rá a pásztorok gyógyító tudásának ismertetésére, külön—külön felsorolva a lovak, marhák, juhok betegségeit és azok orvoslását . A pásztorok ismeretei apáról-fiúra öröklődtek, s nem könnyen árulták el ezeket. Sok idős pásztorember, amikor a szolgálatból kiöregedett, megélt ebből a gyógyító tudományból. A lovak betegségei közül felsorolja a tályog, tetvesség, keh, puffadás, hasmenés, megzabálás, sömör, rozsféreg, hályog, orvoslására használt eljárásokat, gyógyszereket, amelyek egytől-egyig racionális, természetes drogok, orvosszerek használatát mutatják. Érdekes ezek között a rozsféreg ellen alkalmazott gyógymód, a megpipáztatás: a ló fenekébe dugták nádszálon keresztül a pipát. A marhagyógyításhoz a gulyások értettek a legjobban. Hatásosan orvosolták a száj és körömfájást: a szájfájást fokhagymás ecettel, a köröm daganatát pedig kifakasztották, kimosták, kékkőporral fertőtlenítették. Helyre tudták állítani a kérődzést: vöröshagymával, vagy átrakták az e- gészséges állatból a felkérődzött takarmányt. Puffadásra a füzfahéj főzetét töltötték a beteg állatba. Bugacon a székrekedést kristírozással /beöntéssel/ végezték, melyhez beöntő puskát használtak. A Katona József Múzeum néprajzi gyűjteményében is megtalálható ez az érdekes eszköz, melyet vízi puskának is neveztek. /Madarassy László gyűjtése/. A marhák hasmenését nyersbab nyeletésével, tetvességét, anyagcsere zavarait szintén természetes drogok használatával gyógyították a gulyások, a csikósokhoz, juhászokhoz hasonlóan. Alkalmaztak mechanikai eljárásokat is. A lábtörésre 4-5 fát rákötöttek, sínbe rakták. A gugás marha dagantát pedig tüzes vassal kisütötték. A hirtelen hízott marhán eret vágtak, a tályogot pedig úgy tisztították ki, hogy a marha szügyébe tályoggyökeret húztak kóccal, hogy azon kitisztuljon a fertőzött váladék. A kóc a hivatalos orvoslásban használt drain cső szerepét töltötte be. A csikós, gulyás jószággyógyító tudományát messze felmülmúlta a juhászé, "mert míg a lovat, marhát nemcsak a csikós, gulyás, hanem a javasasszony, kovácsmester, sőt néha állatorvos is gyógyította, addig a birkának egyedüli orvosa a juhász" /4/ volt, még az 1930-as években is. A juhászokról írja, hogy nemcsak orvosok, hanem gyógyszerészek is, juhaik orvosságát maguk készítették. A rühzsírt kénesőből és terpentinből keverték össze. A rühzsírt és a porrá tört kékkőt, valamint a nyive- zőfát mindig maguknál hordták. A rühességet, ha nagyon sok birkába beleesett, más módon is gyógyították: 8-lo kg dohányt főztek bográcsban, ha már szétmállt, megsózták és ezzel locsolták be az állatokat. A nyi- vesség /ha a legyek beköpték a sebet/ elmulasztása a következőképp történt: nyivezőfával kipiszkálták a férget, majd hamus kékkőporral beszórták a sebet, s később rühzsírral kenték. A himlő ellen ismerték az oltást. A beteg állatokból lúdtollal gyűjtötték össze az oltóanyagot.
