Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)

Farkas József: Egy szőke kislány emlékére – adalékok a Zsuzsika-szerelem történetéhez

171

nek vette, amit egy huszonegy éves fiatalember versben ír férfi barátjának./

A vecsei idillnek szinte nincs is utóélete. Dunavecsére a júniusi búcsú után nem tért vissza többé a költő. Zsuzsikával soha azután nem találkozott. Furcsa mégis, és a rövidke idill jelentőségét is alátámasztja: megküldte a kislánynak kéziratban verseit, benne a neki ajánlottakat is. /Jelenleg, a "drága csomag", a Nagykőrösi múzeumban található./

A Zsuzsika témakörhöz az itt írt, már részben idézett verseken kivül több másik, későbbi is tartozik. "Az elvennélek én, csak adnának..." Ez világ amilyen nagy" ez az idézett "«erényi Frigyeshez" valamint népdalai: "Nem nézek én, minek néznék az égre..." "Arvalányhaj a süvegem bokrétája" Mind-mind a Zsuzsika szerelem élményét tükrözi.

Lokálpatrióták és kutatók, sokat vitatkoztak már azon, mit is jelentett ez az idill Petőfi életében. Sokan sírig tartó emlékezést hittek - valószínűleg/ mind két szereplőt tekintve is/ túlzón. Tudjuk: alig-alig akad olyan emlékhely, - amerre az ifjú Petőfi megfordult - ahol ne emlegetnének egy-egy kislányt, akire szerelemmel ne kacsintott volna a költő. Dunavecsén is ismernek egy másik "hölgy" kapcsolatot is, de van ilyen Szalkszentmártonban, Kunszentmiklóson és Dömsödön is.

A Zsuzsika-szerelem azért talán mégis más volt! Itt gazdagabb motiváltságról, konrkétan cimzett versciklusról beszélhetünk. Sokan például a János Vitéz Iluskájában is Zsuzsikára vélnek ismerni, és nem is alaptalanul.