Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Kőhegyi Mihály: Csávolyi névmagyarosítások (1896–1945)
160 KŐHEGYI MIHÁLY /Türr István Múzeum/ Csávolyi névváltoztatások (1895-1944) A külföldi szakirodalom gyakran emlegeti a magyarországi nemzetiségekkel kapcsolatban az állam részéről megnyilvánuló erőszakos elmagyarosítás vádját anélkül, hogy ennek részleteibe és főleg mértékének nagyságába bocsátkoznék. Hazai történetírásunk sem tagadja a nemzetiségek számának fogyását, de okát ritkán kutatja. Az elmagyarosítás egyik eszköze a névmagyarosítás volt. Erről- tudtunkkal - nem jelent még meg átfogó tanulmány, de az egyes tájegységek vizsgálatát sem végezte el senki. Éppen ezért határoztuk el, hogy egyetlen község anyakönyveit fogjuk vallatóra, hiszen azok adatsorai biztosok és könnyen kigyűjthetők. A Bajától keletre fekvő Csávolyra esett a választásunk. Sajnálkozva kellett tapasztalnunk, hogy a község legrégibb két anyakönyve elveszett a második \iíágháborúban és az 1895. október 1.- 1906. december 31. közötti születéseket csak egy 1958. május 6- án hitelesített másolatból ismerjük, melybe a plébánián található eredeti anyakönyvből vették át az adatokat, de nem a legpontosabban. Ezt onnan tudjuk, hogy időközben az 1901. december 16. - 1906. december 31. között vezetett eredeti anyakönyv visszakerült Csávolyra, s ebből 7 év adatait (1895-1901) össze lehetett vetni. A másolatban 1902-ben 1, 1904-ben 1, 1905-ben 1 és 1906-ban 2 fő hiányzik. 1903-ban a másolat 98, az eredeti 99 születési bejegyzést tartalmaz. Mi természetesen a helyesbített számokkal dolgoztunk, de fennáll annak a veszélye, hogy a véglegesen hiányzó 1895-1901 közti években is történt kihagyás. Ha évente 1-1 hiánnyal számolunk, akkor ez összesen 7 fő lenne. Mivel ez eléggé kevés s ráadásul csak becsült, illetve feltételezett szám, a végeredmény szempontjából elhanyagolható. Céduláink alapján olyan táblázatot szerkesztettünk (lásd 1. számú mellékletet), amelyen évenként feltüntettük a születések és a névváltoztatások számát. A kettőt összevetve megállapítottuk, hogy egy adott évben születettek közül hány százalékban változott a nevük. Ez bizonyos esztendőkben (1916., 1926., 1931.) igen magas százalékot ad. A vizsgált időszak 50 évében 113-an változtatták meg a nevüket, ami 3,39 százaléknak felel meg. Ot olyan év van (1909., 1910., 1916., 1931., 1937.), amikor a már megváltoztatott nevet visszavették. Ezt a 6 főt természetesen beleszámítottuk a névváltoztatásokba, de közülük 5 az eredeti nevét vette vissza és a továbbiakban ezen szerepelt. A hetedik Ikotityról Ibolyára, majd három év múlva Ikráira változtatta a nevét. Az 5 főt leszámítottuk az összes névváltoztatóból (1135) s ezzel százalékosuk az összes születettek számát (3338). A 3,24 százalék végül is azt mutatja, hogy .‘O év alatt ilyen arányban kaptak magyar nevet a Csávolyon születettek. Ez a szám azonban önmagában nem mond túl sokat. Éppen ezért a lakosság számához viszonyítottuk a névmagyarosítások számát. Erre sajnos csak minden tizedik évben nyílik lehetőségünk, mert ezekből az évekből ismerjük - országos népszámlálásból - a lakosság összlétszámát.
