Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)

Kelemenné Merk Zsuzsa–Kőhegyi Mihály: Csávolyi bunyevácok Katymáron kötött házasságai (1747–1895)

~K------­144 kettő - más helységből érkezett. /58/ Ez az adott időszakban megkötött há­zasságok 43,4 %-a. A párválasztásban jelentős szerepet játszik a közeli községek lakossága. Ennek az az oka, hogy a falvak vegyes nemzetiségűek, ami egy adott faluban leszűkíti a párkapcsolatok kialakulásának lehetőségét, hiszen egy házasságkötésnél a falu társadalmában elfoglalt helyen, a fele­kezeti hovatartozáson kívül a nemzetiség rendkívül fontos szerepet kap. Erre utal az a tény is, hogy 148 év alatt alig több mint 180 vegyes (inte- retnikus) házasságot kötöttek. /59/ A nem katymári házasodok közül 1281 a férfi, 39 a nő. (Ezekben az a- datokban nem szerepelnek azok az esetek, melyeknél a párok mindkét tagja más helyről jött. Ide soroltuk azokat a madarasi párokat is, akik 1788-ban Katymáron kötöttek házasságot). Az adatok azt tükrözik, hogy az egyházi szabálynak megfelelően a menyasszony lakhelyén kötik meg a házasságokat (uxorilokális rendszer), s ez alól csak kevés a kivétel. /60/ A rendelkezésünkre álló adatokból csak azt tudhatjuk meg, hányán házasodtak Katymáron, de azt már nem, hányán há­zasodtak Katymáron, de azt már nem, hány katymári férfi nősült más faluból. Ahhoz ugyanis, hogy pontos képet kapjunk egy község párválasztási kapcsola­tairól, meg kellene vizsgálni azoknak a helységeknek az anyakönyveit is, amelyekkel egyáltalán párkapcsolatok kialakulhattak. A házassági anyakönyvekből az sem tudható meg, hogy az új házasok hol telepedtek le. Ezért viseli dolgozatunk a Katymáron és nem a Katymárra há­zasodott bunyevácok címet. Az anyakönyvekben 61 olyan falut vagy várost találtunk, ahonnan Katy­máron házasodtak. (Két esetben olvashatatlan a helység, kétszer nem tudtuk azonosítani, háromszor csak nagyobb földrajzi egységet jelöl az anyakönyv: Dalmacia, Szilézia, Croacia). Nagynak tűnik ez a szám, de közülük csak 14 az olyan helység, amellyel tíznél több párkapcsolat jött létre, s ez 1207 házasságot jelent az 1337-ből, tehát az összes házasság 90,3 %-át. (I. táb­lázat) . A házastársak nemzetiségi hovatartozás szerinti megoszlásának megál­lapításához egyetlen lehetőségként a vezetéknevek kínálkoznak, pontos ada­tokat azonban így nem kapunk, de a bizonytalanságok ellenére az etnikai arányokat képes tükrözni. /61/ Ennek ismerete nagyon fontos a községek le­hetséges párkapcsolatai szempontjából. (Az etnikai hovatartozás megállapí­tásánál figyelembe vettük a tanúk, a szülők nevét s azt, hogy milyen csalá­dokból házasodtak). Gondot jelentett, hogy egy-egy név több változatban is megjelenik (pl. Váczy - Vácycs, Pécsi - Pécsics), s a változatok testvérek esetében is előfordulnak. Á népnévből alakult vezetéknevek esetében is elő­fordulnak. A népnévből alakult vezetéknevek esetében nehéz eldönteni, hogy mely etnikumhoz tartoznak, s ráadásul ezek a nevek is megjelennek két a- lakban: Pólyák - Polyakovics; úosnyák - Bosnyakovics; Horváth - Horváto- vics. Magyar nevűek (Lendvay) gyakran választanak bunyevác házastársat, de a tanúk, vagy az anya bunyevác. Ezeket éppen ezért az utóbbi etnikumhoz soroltuk. A név alapján történő nemzetiségi hovatartozás megállapításakor a következő eredményeket kaptuk: a házasságkötések 88 %-ában a párok bunye­vácok, a fennmaradó 12 %-ot a magyar illetve az interetnikus kapcsolatok adják. Ide soroltuk a 12 cigányok közötti házasságkötést is. A házasulok döntő többségét tehát a bunyevácok adják, s ez eleve meg­határozza, hogy mely községekkel alakulhatnak ki párkapcsolatok. (II. táb­lázat). A Katymár közelében fekvő települések vegyes etnikumúak. Németek, bunyevácok, magyarok egyaránt élnek ezekben, az egymáshoz viszonyított arányok azonban változók. (A török uralom a hódoltsági területeken erőtel­jes népességcsökkenéshez vezetett, s a megfogyatkozott lakosságot szerve-

Next

/
Thumbnails
Contents