Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Pálmai Rita: A Szabó Kálmán vezette Városi Múzeum tevékenysége a korszak kecskeméti sajtójában
13 kulása - jól követhető a húsz év sajtójában. A szakmuzeológusok számára ezek a közlések különösen fontosak lehetnek, hiszen a gyűjtemény és dokumentációjának nagy része a háború végén megsemmisült vagy eltűnt. Beszámolnak a lapok a ballószögi és borbási pusztatemplomok ásatásairól, a múzeum népvándorláskori anyagáról, a Kistemplom téri régi temető leleteiről, az ágasegyházi, pusztaszeri, alsómonostori ásatásról, pénzleletekről, a kerekegyházi templom maradványairól, móricgáti faluásatásról. Természetesen mindig megpróbálják kiragadni a "szenzációs" elemet: így a legtöbbször az előkerült értékekről, nemesfémekről, ékszerekről adnak hírt. /19-22., 95., 96.t 117.-124., 126., 128.t131., 134., 136., 137., 139., 140., 143./ A KECSKEMÉTI LAPOK 1932-es KARÁCSONYI KÖNYVE tárcát közöl MÓRA FERENCTŐL Mi van a föld alatt? címmel, ami egy rövid történetben a leletbejelentés fontosságát igyekszik bizonyítani; erkölcsi ("az unokája is olvashatja majd a nevét...") és anyagi elismerést is kilátásba helyez) "annyi pénzt kapott a beielentő, hoqy sokadmagával kisubádzkod- hatott belőle"). /115/ Olvashatunk a néprajzi gyűjtemény Bugacon készített fényképekkel való gyarapodásáról, a juhtenyésztéssel kapcsolatos tárgyak kölcsönzéséről. /5., 99./ Tudósítanak a lapok képvásárlásról, antik bútorok, régi csipkék, szőnyegek, ékszertartó ládikó a múzeumnak ajándékozásáról. /14., 26., 112., 113., 125/ Számos közlemény számol be kutatók itt-tartózkodásáról és Szabó Kálmán tanulmányútjairól, előadásairól. 1926-ban a Múzeumok és Könyvtárak Szövetsége, a Magyar Régészeti Társulat és a Néprajzi Társaság, 1936-ban a Szegedi Alföldkutató Bizottság tartotta ülését Kecskeméten. Fettich Nándor, Divald Kornél, Bátky Zsigmond, Bartucz Lajos, Győrffy István, Vis- ki Károly látogatásáról és programjáról is értesülünk. /69., 104., 105., 149./ Rendszeresen közük a lapok Szabó Kálmán szakcikkeinek, könyveinek, előadásainak visszhangját, az országos sajtóban megjelent recenziókat. A múzeum igazgatójának növekvő országos elismerését érezhetően a város hírnevét öregbítő, örvendetes ténynek érzik; mindezt a mai olvasó számára az ízléstelenségig eltúlzottnak tűnő magasztalásokkal fogalmazzák meg. A 30-as évek elejétől Szabó Kálmán maga is publikál a helyi sajtóban. A KECSKEMÉTI ANEKDOTAKINCS 1932-33-ban önálló rovatként jelentkezik a KÖZLÖNYBEN, majd a lap kiadásában könyvalakban. 1936-ban a KECSKEMÉTI TANYÁK című tanulmányát a KECSKEMÉTI LAPOK hozza 15 részben; ez év végén önálló kötetként is kiadják. 1944-ben a júniusi - utolsó előtti - HAJNALODIK számban a KECSKEMÉTI SZÉLMALNOKról írt cikke hosszú ideig az utolsó publikációja. /180/ Ismeretterjesztő munkáját tekintve azt találjuk: Szabó Kálmán a város közéletében aktív szerepet játszott ebben a vonatkozásban is; e tevékenységének szintere azonban nem a múzeum. A Katona József Kör több e- lőadássorozatot hirdetett és rendezett meg évről-évre: népszerű, vetített képekkel illusztrált előadásokat az Ó-kollégium Uránia termében, irodalmi esteket, tudományos üléseket (elsősorban emléküléseket) a Városházán. Szabó Kálmán 1939-től 1945-ig a kör elnöke. A Katona József Kör a múzeumnál 33 évvel régebbi, nagy hagyományokkal rendelkező képződmény Kecskeméten; nem volt ok rá, hogy a tudományos nyilvánosság e bevált helyi fóruma a múzeumba helyezze át - akár csak alkalmanként is - rendezvényei színterét. Alapító tagja Szabó Kálmán az 1927-ben létrejött Műpártoló Egyesületnek; azonban - kiállítási lehetőség hiányában - ez sem kapcsolódik a vasút-
