Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Kelemenné Merk Zsuzsa–Kőhegyi Mihály: Csávolyi bunyevácok Katymáron kötött házasságai (1747–1895)
138 A portyázások mellett 1577-ben, 1585-ben és 1586-ban pestis és éhhalál apasztotta a lakosság számát, de a legnagyobb érvágást a század utolsó évtizedében bekövetkezett eltelepítés jelentette. /14/ A tizenötéves háború (1593-1606) egyik kiemelkedő hadi eseménye Esztergom várának visszavétele volt a törököktől. /15/ A hosszúra nyúlt ostromban mindkét fél seregében harcoltak rácok, s a vár bevétele végül is a bent élő rácok segítségével vált lehetővé. /15a/ A vár kapitányává Pálffy Miklóst nevezték ki 1595 legvégén. A szüntelenül ide-oda hullámzó harc az egész vidéket pusztává tette. Éppen ezért Pálffy egyik legsürgősebb teendője a vidék benépesítése volt. Először Óbuda és Pócsmegyer környékéről telepített fel embereket, de mindez kevésnek bizonyult. Ezért 1597 nyarán mélyebben lemerészkedik a hódoltságba, és egészen Tolnáról hoz újra keresztény embereket. Ekkor a rácokat is meg akarta nyerni céljának, de azok nem álltak rá az alkura. A következményeket Pálffy Miklósnak 1597. július 20-án Rudolf császárhoz írott leveléből ismerjük: az újvári, komáromi és esztergomi zsoldos gyalogosok 385-en portyázásra mentek, hogy a török kalandozását ellensúlyozzák, s a csauszoktól valamely híreket puhatolhassanak ki. Útközben Szentendrénél még vagy 100 katona csatlakozott hozzájuk, ám semmi kedvező hadi vállalat nem kínálkozott nekik. Megtudták azonban valahonnan, hogy a bajai bég népével elvonulásra készül, s ezért Bajára törtek. A rácokon kívül 400 törököt mészároltak le, ingóságokkal nehezen megrakott 35 szekeret, 1100 ökröt és tehenet, 400 lovat - melyek közül 200 nyerges volt - zsákmányoltak, s ezekkel a levélírás napján szerencsésen haza is tértek Újvárra. Mielőtt elhagyták volna Baját, felgyújtották és egészen elhamvasztották azt Nyilván a közeli Csávoly sem úszta meg büntetlenül, ha voltak egyáltalán lakói. Ugyanakkor Pálffy kémeket küldött a török császár táborába Filippo- polba és Adrianápolba. Ezek egyúttal egy pátenst vittek a rácoknak, hogy a király jogara alá meneküljenek, és hagyják el a török megsegítését. Ennek nyomán 14 község megígérte a hódolást, és követeket küldött Pálffyhoz, aki a községek nevét megírta a császárnak, de az oklevél közlője ezeket elhagyta. A rácok a következő feltételeket szabták: első évben nem fognak adót fizetni. Ezzel szemben kötelezik magukat kémszolgálatra. Minden héten 1-2 ember bejelenti majd a török hadi szándékát a császáriaknak. /16/ A tapasztalt Pálffy néhány rác ifjút is magához csalogatott, és ezek megnyerték a többieket is. Levelének ez a része azonban elrohadt, olvashatatlan, de az eredeti két szerződést mellékeli leveléhez, s így a végső eredményről ezek az 1598 tavaszán magyar nyelven írott szerződések felvilágosítást adnak. A két egyezség-levél egyikében 15, a másikban 23 környékbeli község vállalja, hogy Esztergomba költözik. /II/ A Vaskúttól Ke- lebiáig húzódó széles sávban Észak-Bácskának szinte valamennyi falujának délszláv lakója elköltözött ekkor. Közte vannak a katymáriak is, akiknek nevében Kenéz Lázár írta alá az oklevelet. Csávoly nem szerepel az okmányokban, holott a környező települések (Szentgál, Rém, Borota, Szentiván, Bököd, Zside) mindegyike bejelentette elköltözési szándékát. Lehet, hogy Pálffy gyalogosai 1597 nyarán - Baja környéki portyázásaik során - elpusztították a községet? Észak-Bácska népességének apadása már korábban megkezdődött. 1597-ben a szegedi szandzsákban 8425 házat írtak össze. A jövedelem 1194435 akcse volt. 1616-ban már csak 340000 akcse (tehát egyharmada) ugyaninnen a behajtható összeg, ami egymaga eléggé mutatja a romlás és pusztulás óriási arányait. /18/ 1630-40 között a peremterületek helységei (Győr és Borsod megye) ugyancsak ijesztő módon megcsappannak. Musza budai pasa idejéből ismerünk egy keltezetlen (1644?) török nyelvű okmányt, mely a magyarok rablásait sorolja fel.
