Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Kőhegyi Mihály–Tóth Ágnes: Adatok a csávolyi németek kitelepítésének történetéhez
116 KŐHEGYI MIHÁLY - TÓTH ÁGNES /Türr István Múzeum - Bács-Kiskun megyei Levéltár/ ADATOK A CSÁVQLYI NÉMETEK KITELEPÍTÉSÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ Az utóbbi évtizedben jelentősen nőtt azoknak a feldolgozásoknak a száma, amelyek Magyarország legújabbkori történelmének egyes kérdéseivel foglalkoznak. /!/ A történettudomány a levéltári iratok hozzáférhetőségének bővülésével egyre több hiteles adat birtokába jut, s ezek lehetővé teszik számára a tárgyilagosabb és árnyaltabb kép felvázolását a múlt eseményeire vonatkozóan. Az egyes, néha döntő fontosságú kérdések vizsgálatát azonban - különösen megyei, vagy kisebb közigazgatási egység esetében - még számos körülmény hátráltatja. Nem csupán az élő érzékenysége állít ez elé bizonyos (emberileg érthető) korlátokat, hanem a ránk maradt iratanyag hiányossága, hozzáférhetőségének korlátozása is. Bizonyos esetekben meg kell vívnunk azzal a valós vagy ma már csak rossz beidegződésként bennünk élő szemlélettel, amely egyes kérdéseket tabuként kíván kezelni. Gondoljunk csak a békeszerződés, a szlovák - magyar lakosságcsere vagy a magyarországi németek kitelepítésének történetére. Ez a dolgozat a lehetőségek és korlátok ismeretében csupán arra vállalkozik, hogy a német lakosság kitelepítésének körülményeit egy észak-bácskai község: Csávoly esetében próbálja meg felvázolni. Mielőtt azonban e - térben és időben erősen behatárolt - kérdés részletes kifejtésébe kezdenénk, kénytelenek vagyunk rövid és átfogó képet adni azokról a körülményekről, melyek ahhoz vezettek, hogy a magyarországi német nemzetiségi lakosság 20. századi történetének legnagyobb sérelmét legyen kénytelen elviselni. A háború befejezése után, az élet újraindulását követően, az ország egyik legfontosabb tennivalója a nemzetiségi kérdés megoldása volt, azaz egy olyan egyezség kimunkálása, amely egyrészt megfelelt a magyarországi nemzetiségeknek és anyanemzeteknek, másrészt megfelelt a határainkon kívül élő magyarságnak és Magyarországnak is. Ennek mielőbbi tisztességes, valamennyi érdeket figyelembe vevő megoldását nemcsak az ország háború utáni belpolitikai helyzete sürgette, de a kérdés évtizedek óta húzódó megoldatlansága, érzékeny és ingerelhető volta is fontossá tette. A magyarországi németek kitelepítése első ízben - bármennyire hihetetlennek látszik is - az 1943. április 17-i Hitler- Horthy megbeszélésen szerepelt. Az erről készült feljegyzés szerint Hitler ezt azért vetette fel, hogy "kiküszöbölje a szövetséges társakkal való konfliktusok lehetőségeit." /2/ Horthy egyetértett ezzel, hiszen az ország belső békéjét régóta zavarta a Volksbund erősödő tevékenysége. Németországnak úgy is szüksége van emberekre, és jobb volna, ha a németeket Magyarországról kicserélnék. Ezáltal a magyar élettér is megnagyobbodna - mondotta. /3/ A gyors katonai összeomlás miatt azonban erre már nem került sor. 1944. november végén és december elején a demokratikus kibontakozás, a meginduló politikai élet központja Szeged volt. /4/ A december 2-án Szegeden létrejött Magyar Nemzeti Függetlenségi Front széles nemzeti összefogást biztosító programja történelmi tényként
