Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Fazekas István: Kossuth-kultusz Kiskunfélegyházán
103 győzelmének esélyeit. Aki azt állítja, hogy alig mond újat Kossuth korábbi leveleihez viszonyítva a Félegyházához írt levélben, az sem tagadhatja, hogy a levél formai és tartalmi értékeivel együtt igazi remeklés, Kossuth legszebb vallomásai közé sorolható. Pontos információ az öregkor és a magány, a száműzetés keserveivel vergődő politikus, vagy inkább a valóságos ember, nem az idealizált történelmi hős gondjairól; arról is, milyen hazai események izgatták őt leginkább. A kivándorlás adalékaira utaló veszélyhelyzet mindenesetre nem tekinthető önismétlő gondolatnak Kossuth levelében. Évtizedeken, sőt a XIX. századon is átlépő ritka történeti forrás tehát Kossuth vallomás-levele, mindmáig felfrissítője lehet a Kossuth-ismeretnek, a Kossuth-tiszteletnek. Természetes, hogy az 1890-es évek jelentősebb politikai eseményeiben, Holló megismétlődő választási győzelmeiben új színekkel is gazdagodhat még a kiskunfélegyházi Kossuth-tisztelet: például egyszerre ünnepük Kossuth és Holló névnapját, köszöntik születésnapján. Az 1887-es levélhez hasonlítható választ azonban már nem várhatnak Kossuthtól. 90. születésnapja már inkább a kivételes életkorhoz illő csodálat, mint a politikai vezér ünneplése. 1894. március 20-i halálhírét gyászkeretes tudósítással közük a helyi lapok és az országos lapok, a nemzet legnagyobb halottjának kijáró kegyelettel készülnek a kiskunfélegyháziak is a temetésre, a temetés napján rendezett helyi gyászünnepélyre. A millenneumi ünnepségek hangulata után az 1902-es év emeli újító igyekezettel Kossuth tiszteletét Kiskunfélegyházán is. Kossuth születésének századik évfordulója nem kizárólag a születésnap - november 19. - köré szerveződik, gazdag politikai programmal emlékeznek rá úgyszólván egész esztendőben. A Félegyházi Hírlap Kossuthot :.déző számaiban nemcsak helytörténeti értékű írások jelennek meg. Holló Lajos emlékbeszédeiről adott tudósítások közelében fel-feltűnik Móra Ferenc, Móra István gyakori jelentkezése. A március 15-i ünnepélyt, a novemberi Kossuth-ünnepélyt a fővárosban tanuló kiskunfélegyházi egyetemi fiatalok közreműködésével szervezik. Mórának Madarassy Lászlóhoz, a rendezvények szervezőjéhez írt levelei árulják el, milyen körültekintéssel választották meg az ünnepségek szónokait. Móra ekkor már megszakítva egyetemi tanulmányait, újságíróként helyezkedik el Szegeden. A félegyházi közszereplést mégis szívesen vállalja, s egyik vezércikkéből kiderül, hogy a kiskunoktól kapott legfontosabb szellemi öröksége a Kossuth-tisztelet legerősebb hajtása. Ültessünk Kossuth-fákat! című vezércikkében megfogalmazza aggályait a hangos, külsőséges ünnepléssel szemben. Azt szeretné, ha Kossuth emlékét nemcsak az évfordulók lelkesedése éltetné: "íme, itt van századik évfordulója a magyar nemzet karácsonyának, amikor a szabadság istene elküldöt- te az ő lelkét a mi megváltásunkra a Kossuth Lajos képében. Nagy ünnepek készülnek országszerte, örömtüzek gyúlnak mindenütt, ahol csak magyar él és lelkes ajkak zengenek hozsannákat dicsőítésére a mi legnagyobb szentünknek. Azonban az ünnepek lezajlanak, örömtüzek kialusznak, a hozsannák elhangzanak, mindenre ráborul a közömbösség köde és mindent elnyel a létért való küzdelem moraja. És azért mondom, hogy ültessünk Kossuth-fákat! Mert a fa élő-eleven lény, amely mindig él, sohasem szűnik meg beszélgetni. Büszke sudarának, hatalmas koronájának, ágai rezgésének, levelei suttogásának mindig van mondanivalójuk. Nemzedékek kidűlnek, embereknek a nevük is feledésbe megy: a fa egyre növekszik, erősödik és szüntelenül mesél. Mert gyökere a múltba mélyed, orma a jövőbe tekint." Holló tanítványaként a huszadik század Kossuth-kultuszáért aggódott Móra, s egyszersmind ugyanarra a városépítő igyekezetre bátorított,
