Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Fazekas István: Kossuth-kultusz Kiskunfélegyházán
99 FAZEKAS ISTVÁN (Kiskun Múzeum) Kossuth-kultusz Kiskunfélegyházán Kiskunfélegyháza szellemi hagyományaira tekintve, a többé-kevésbé ismert, de kutatói igénnyel még föl nem dolgozott Petőfi-kultusz, a még ismertebb (mert már megkezdett tudományos feldolgozásokkal is közelített) Móra-kultusz mellett megtaláljuk a XIX. századi forradalmi hagyományokban gyökezerő Kossuth-kultusz folytonosságát is. Ezúttal - korántsem a teljesség igényével - a Kossuth-kultusz fontosabb eseményeinek felvázolására törekszünk; inkább csak megkezdve, mint lezárva a téma sok irányú megközelítést igénylő feldolgozását. Munkánkat megnehezíti, hogy a múlt század második felében, pontosabban 1882-ben megjelent helytörténeti monográfia szerzője; Szerelemhegyi Tivadar igen határozott mozdulattal megkerülte az 1848/49-es szabadság- harc helyi eseményetörténetének ismertetését. A hangsúlyosan konzervatív szemléletű városvezetés bizonyára nem látta volna szívesen a bukott magyar szabadságharc dícséretét. A teljességigényű várostörténeti alapmű hiányát a felszabadulás után készült néhány résztanulmány azzal az elsietettség- gel tette észrevehetőbbé, hogy igényes forrásfeltárás nélkül már-már csak legendának tekinthettük Kossuth "állítólagos" kiskunfélegyházi útját, elismeréssel fölérő üdvözletét, s úgy tűnhetett, hogy Kiskunfélegyháza elvitathatatlan 48-as hagyományait a kiegyezés éve, majd a kiegyezéssel szem beni ellenállás eseménysorozata teremtette meg. Korántsem igaz ez az e- gyetemi szakdolgozatok részleteiben is fellelhető állítás. Fekete Pálnak az 1848-49-es hagyományokról épp most, a Kossuth díszpolgárrá avatása 100. évfordulójára írt dolgozata - korábban az Olvasókönyv Kiskunfélegyháza történetéhez című kötetben megjelent tanulmánya is - meggyőző adatokkal bizonyítja, hogy Kiskunfélegyháza lakosságának többsége a márciusi forradalom, majd a szabadságharc idején méltó lehetett Kossuth elismerő szavaira, hogy különösen 1848-ban a nemzetőrállításban a városra háruló kötelezettségeinek egyértelmű hazafias lelkesedéssel tett eleget Kiskunfélegyháza. Egyetérthetünk a szerzővel abban, hogy a Kossuth-kultusz alapját épp az 1848-49-es események teremtették meg. A szabadságharc bukása fölött, érzett elkeseredettséget Haynau közeli megtorló intézkedései (például Csongrád város felgyújtására vonatkozó parancsa) egyértelművé tették. A szegényebb sorsúak és a vagyonosabbak is kénytelenek voltak elviselni az átvonuló zsoldosok rablásait. Vagyoni helyzetüket sújtó sérelmeiket nagy terjedelmű levéltári iratanyag rögzítette, amelyre Mezősi Károly figyelt föl elsőként 1947-ben írt rövid dolgozata készítésekor. A Bach-korszak csak fokozta a szabadságjogaikra mindig büszke kiskunok elkeseredettségét, s bár tilos volt Kossuth dicsőítése, szigorú intézkedések hatására többen beszolgáltatják a Kossuth-bankókat, a szegények, akik legtöbbet reméltek a szabadságharc győzelmétől, a szigorú parancsok időszakában is őrzik Kossuth emlékét. Néprajzkutatásunk talán megkésve kezdte a történeti folklórhagyományok gyűjtését, ezért meglepően kevés az a Kossuth-hagyománynoz kötődő folklóranyag, amely Berényi Üveges Gyula vagy Zsigmond Konrád kézirataiban fellelhető. Mezősi Károly irodalomtörténeti tárgyú gyűjtés kapcsán jegyezhetett föl az 1950-es é- vekben egy olyan dalszöveget, anely hűségesen dokumentálja, mit érezhették a szabadságharc emlékét őrző félegyháziak, amikor Haynau sárga reke- tc lobogója lengett az öregtemplom tornyából:
