Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Szabó Zoltán: Szabó Kálmán hagyatéka a Katona József Múzeumban
9 kitartó, tervszerű és mintaszerűen eredményes munkálkodást" elismerte a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége is. Ugyanakkor aggasztónak látta a múzeumot látogatók számának állandó csökkenését, kevésnek tűnt az évi negyven nyitvatartási nap s helytelenítették, hogy ezt a múzeumot, másokkal ellentétben, sohasem lehetett ingyen látogatni. Ezzel kapcsolatban jegyezték meg: "Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy közgyűjtemény (múzeum könyvtár) nem tekinthető anyagi hasznot hajtó üzemnek s a közgyűjtemény fenntartóját vagy vezetőjét semmi intézkedésében vagy cselekedetében nem irányíthatják az anyagi hasznosság elvei." A múzeumi nevelés, tanítás jelentőségét ismerve a Magyar Nemzeti Múzeumban létrehozták a Közgyűjtemények Ismeretterjesztő irodáját, amely a vidéki múzeumok közül a szegedi és a kecskeméti anyagát kívánta ismertetni, elsősorban az iskolákkal. Felkérésükre készítette el az ismertetőt Szabó Kálmán, s levelezett az illusztrációként használandó 40-45 diakép elkészítéséről. E néhány példa után röviden tudósítok a több ezer cédula témaköreiről. S mint a levelek kapcsán, most is hangsúlyozom, elsősorban a kutatni szándékozóknak, hogy a tanácsi jegyzőkönyvek, peres iratok, kecskeméti vagy pesti sajtó feldolgozásából létrejött hatalmas anyag igen sokféle információt hordoz. Leltározásakor végül is az eredetinek látszó elrendezésben, nagyjából ugyanazokkal a címekkel hagytuk meg a cédulaegyüttest. Több száz cédula található a kecskeméti pásztorok nemzetiségéről, gúnyneveiről, ruházatáról, mulatozásáról, babonáiról. Érdekes a Bense Imre pásztorral történt beszélgetés (1911.) lejegyzése. Hasznos füzet a Zubornyák Mihály gulyás elbeszélése után készített, rajzos magyarázat a pásztortárgyakról. Szőlőgazdálkodás, szőlőfajok, metszés, kapálás, szüret, bokészítés, kocsmák, csárdák. Állattenyésztés, a jószág jegye és biliege, jószáglopások, ló, juh, sertés, szamár, kutya. A kecskeméti nép élete címmel több száz cédula olvasható az 1695 - 1717. évekre vonatkozóan. Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd kapcsolatáról szintén sok és színes, gazdag anyag található a hagyatékban. Adatokat kaphatunk az adóról, dézsmá- ról, a büntetésekről, köztisztaságról, betegségekről, gyógyításról. A sokirányú érdeklődést is jelzik a városrészekről, épületekről, a város árkairól, a gyújtogatásokról, tűzvészekről, a pesti házról, színházról, kutakról, patikáról, téglaégetésről, mészárszékről, boltokról, templomokról, egyletekről, közmondásokról, szólásokról, nevekről megírt cédulák. A hagyatékot kutatókat nem óvom attól, hogy kiszemelt témájuktól elkalandozva más címmel szereplő cédulákat is átnézzenek, ellenkezőleg, tulajdonképpen az anyag egészét érdemes - legalább nagyjából - átnézni. Ugyanis, ha csak a mesterség címszó alatt szereplő egyetlen mondatot nézzük: "A pecsétet metsző cigár /okát eltiltják a földlyukakban lakástól. (Tanácsi jkv. 1788.)" -láthatjuk, hogy három témához találunk egy adatot. Az 1820-as évekből több cédula van arról, hogy a kecskeméti kocsmárosok fajtalan életű rossz fehér szamélyeket tartottak; Katona József városi fiscális jelentette, hogy a hatona kommendáns kérésére 13 tót lányt befogadott, azonban a kiutasított lányok kísérőit egy dragonyos katona fegyverrel megtámadta s két lányt megszöktetett. A lányoktól szerezhető beteg ségtől nem csak a katonák féltek, ugyanis ha városi ember betegedett meg, a gyógyítás költségeit a kocc;márosnak kellett állni. Úgy vélem, hogy a témáf sokfélesége, a cédulákon található információgazdagság ezek használatéra serkenti a történeti, várostörténeti, néprajzi kérdésekkel foglalkozc kutatókat, akiknek munkájukhoz sok sikert ki vánok.
