Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Áipliné Faragó Mária: 17. század közepi úri hímzés restaurálása
kasmír palmetták (amelyek formailag rokoníthatók a keskeny sávban ritmikusan elhelyezett fogazott szélű levelekkel) a stilizált szegfűt félkörívesen fogják közre. A palmetták mellett mindkét oldalon két sziromsoros küllos rozetták helyezkednek el. Közöttük háromszirmú tulipánok és apró levelek töltik ki szőnyegszerűen a teret. A díszítés harmonikus rendszere és motívumkincse a reneszánszból eredeztethető. A virágok mögül kibúvó apró levél törökös vonás. A díszítménynek az alapvászontól elütő színnel való kontúrozása - a- mely szintén török jellegzetesség - ugyancsak megfigyelhető a hímzéseken. Rokonság mutatható ki a fogazott szélű levelek párhuzamában, továbbá a bolusvörös színnek a szegfű szirmain történt felhasználásában, habár esetünkben ez a szín a rozet- ta, gránátalma és a tulipán külső sziromsorára is átkerült. Párhuzam található az öltéstechnika alkalmazásában is. Rendeltetése: A hímzés eredeti funkciója jelenlegi állapo- tában nem határozható meg pontosan. A darabok egymás mellé sorolása nem valószínűsíthető, mivel a fél motívumok nem illeszkednek egymáshoz. Eredetileg lehetett akár párnavég, de összekapcsolva lepedőszél is. Színvilága; A korábban keletkezett úri hímzéseken teljesen hiányzik egy-egy színnek a több árnyalatban való alkalmazása. Ez a jellegzetesség egyaránt megtalálható a magyar és a török hímzéseken. Ezeken a darabokon lényegében a három alapszín: a piros, a kék és a sárga fordul elő, megközelítően azonos arányban és ritmikus elosztásban. A három alapszínt másodlagosan és visszafogottan egészíti ki a világoszöld és a sötétbarna szín. Technikája: 17. századi hímzéseink technikája igen gazdag, mintegy huszonötféle öltésvariáció fordul elő. Leggyakrabban a lapos öltést alkalmazták. Csoportos, csíkos, lépcsős, fogas, kockás, táblás és zeg-zugos beosztásban. Ha takarékoskodni a- kartak a fonallal, hamis lapos öltéssel varrtak. Ekkor a fonal csak az alapszövet színén fekszik az öltésnél, ugyanis az alapanyagoknak egy-két szálát vették a tűre. A hamis lapos öltés továbbfejlesztése a bevarrott, leöltögetett lapos hímzés, amit bordázott, perzsa vagy török öltésnek is neveznek. Itt a lapos hímzéssel beoltott felületre merőleges irányban ritkábban fektették a második sort, majd ennek fonalait és egyben a lapos öltés hosszát apró öltésekkel rögzítették az alaphoz. Ez a hímzésmód sűrű, szövetszerű felületet ad. A hímzéseken hamis lapos öltés, rácsöltés, valamint száröltés található. Restaurálás előtti anyagvizsgálatok Szálmeghatározó vizsgálatok az alapanyagon. a. Égetési jpróba: a szál gyorsan gyulladt, a láng magától nem aludt ki. Égett papírszagra emlékeztetett. b. Vegyszeres vizsgálat: réz-oxid-ammóniában a szál gyorsan oldódott. c. Mikroszkópos vizsgálat: kimutatta, hogy az alapanyag kötése vászonkötés. A lánc és vetülék fonalak száma 1 cm2-en belül Ls: 26 Vs: 2h. A fonal z sodratú. A vizsgálatok eredményeképpen megállapíthatjuk, hogy lenről van szó. A hímzőfonalak vizsgálatai a. Égetési próba: a szál gyorsan gyulladt, a láng magától kialudt, szenesedő összeolvadt tömeggé zsugorodott. A láng el- alvása után kékes-szürke füst volt látható, szaga égett hajéra emlékeztetett. b. Vegyszeres vizsgálatok:- 92 -
