Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Mészáros Ágnes: A népi gyógyászat kutatása a Duna-Tisza közén
73 elmondja ugyanebben a müvében a torokgyík, gyógyítását. Először meghúzogatta a torkát a messze földön híres javasasszony, akinek már az öreganyja is boszorkány volt. Utána megkente kalapzsír olajjal, majd fokhagyma koszorút tett rá. Ezután már csak a Szent József imádsága segíthetett, s a javasasszony hazaszaladt a jeruzsálemi olvasóért./31/ Népgyógyászati jellegű adatokra Baja környékére vonatkozóan először egy vallásos tárgyú cikkben találhatunk./32/ Bellosics Bálint 1908-ban meghatározta a fogadalmi szobrocskák, offerek magyarországi elterjedését, a viaszfigurák készítését részletesen leírta, s megrajzolta felajánlásuk körülményeit. Bajai példáiból megtudhatjuk, hogy a bajaiak a viaszba czerozint is vegyítettek. Itt a varangy alakú áldozati szobrocskát „méhanyának "/3 3/ nevezték, és olyan asszonyok áldoztak vele Kisasz- szony napján, akik méhbajban, rákban vagy gyomorgörcsben szenvedtek. Solymosné Göldner Márta Asszonyélet Dávodon c. munkájában is szerepelnek népi orvoslási módok./3k/ Említi a csontrakókat s többek között bemutatja az imádsággal, ménkűvel, kígyófejjel történő gyógyító eljárásokat. Gryneus Tamás 1974-ben 34 Dél-Bács megyei helységből gyűjtött adatait adta közre./35/ Anyagát betegségtípusok szerint csoportosította, és külön fejezetet szentelt a tudósoknak, boszorkányoknak. Összegzésében megállapította, hogy a minden faluban működő tudósok, és a közösségből ki nem emelkedő gyógyítók ugyanazt a gyógyító tudományt gyakorolják. Ezekben sok az animisztikus és mágikus elem, művelet és szám. Mellettük az empirikus, növényi és állati anyagok felhasználása is megtalálható. Az eddig ismertetett adatközlő jellegű publikációk közül - melyek több-kevesebb rendszertelenül egymás mellé helyezett népi orvosló eljárást mutattak be - kiemelkedik Gryneus T. több szempontot is figyelembe vevő munkája. A továbbiakban a népi állatgyógyítás köréből megjelent 3 fontosabb közleményről szólok néhány szót. Tálasi István A Kiskunság népi állattartása c. művében külön fejezetben tárgyalta az állatok gyógy!tását./j6/ Megtudjuk alapos leírásából, hogy csak a félszolaj és kezespásztorok fog lakkoztak az állatok gyógyításával, a ridegpásztorok nem. Rész letesen bemutatta a pásztorok gyógyászati segédeszközeit és az alkalmazott gyógyszereket, majd állatfajtánként sorra vette a különböző betegségeket és azok orvosló gyakorlatát. A kecskeméti pásztorok gyógyító tudományáról Szabó Kálmán írt 1937-Ben./y7/ A gyógyítás tudománya itt is apáról fiúra ö- röklődött a pásztornemzetségekben. Nemcsak a gyógyításhoz értettek, de ismerték a jószágok külső-belső testrészeit, és nevükön nevezték. Szabó Kálmán is állatfajonként ismertette a betegségeket és a gyógymódokat. Rusvay Kálmán a levéltári források, az addig megjelent közlemények és saját gyűjtése alapján 1982-ben összefoglalta a kecskeméti állatgyógyítás emlékeit./38/ Sok szempontból csoportosította (gyógyító személyek, gyógyszerek, gyógymódok, állatfajok) a szinte teljesnek mondható történeti és néprajzi módszerekkel felkutatott anyagát, példát adva a népi embergyógyítás anyagának rendszerezéséhez, hasonló jellegű bemutatásához. Befejezésül hozzáteszem, hogy irodalmi ismertetésem közel sem teljes, még a legtöbbet szereplő kecskeméti és kiskunsági területekről sem sikerült feldolgozni az összes idevonatkozó anyago t.
