Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Kriston Vizi József: Gyermekjáték-kutatás Bács-Kiskun megyében
66 mozgalom vérkeringésének felfrissítése volt. Hogy feltett szándékát még ma sem érte el, az már a játékon kívüli okokban keresendő... Hajdú könyve a mai Bács-Kiskun megye közel 30 településéről - eltekintve az adattári hivatkozásoktól - számos olyan játékot mutat be, amely ma is játszható (volna) városon és falun /egyaránt. úgy tűnik viszont, hogy az óvodai és iskolai ének-zene oktatás jobban kihasználja a hagyományosnak mondható gyermekjáték- -gyűjteményekben rejlő lehetőségeket. Különböző módszertani kiadványokban, amelyek szerzői-szerkesztői és tanácsadói között (remélhetőleg nem véletlen módon) néprajzkutatók is szerepelnek, számos, a megyéből vett játékanyag szintén helyet kapott. Ezt példázza kiválóan a Borsai Ilona, Hajdú Gyula és Igaz Mária összeállításában többször is újranyomott „Magyar népi gyermekjátékok" c. könyv Izsákról, Drágszélről bekerült anyaga. Itt kell megemlíteni az 1970-es évek közepén, a Magyar Rádió által közzétett gyermekmondóka gyűjtőpályázat anyagát, a- melyben a magyar nyelvterületről, így a megyéből is több résztvevő név szerint is szerepel. (DERE JA Éva szerk. 1975.) Dr. KáImán Lajos Kecskeméten élő népzenekutató neve mellett az önkéntes gyűjtők sorában e pályázaton tűnt fel Harmath La- josné, aki a Hajósra települt (telepített) felvidéki magyarok körében gyűjtött és gyűjt ma is - többek között gyermekjátékokat . A megyei anyag népszerűsítésében nagy szerepe van Pécsiné Ács Saroltának, aki „Népi gyermekjátékok Kalocsa környékén" című gyűjteményét először a Cumania II., néprajzi kötetében (197^.), majd a Kalocsai Múzeumi Dolgozatok sorozatában külön is közreadta. A rendszerezés gyengéit a korrekt szövegközlés és a pontos dallamlejegyzés mellett, a kalocsai Sárköz folklórjának e részletes, hagyományújítást sugalló feltárása ellensúlyozza s teszi értékessé. Külön öröm, hogy a Bárth János szerkesztette nagysúlyú „Kecel" monográfia két tanulmánya Szomjas-Schiffért György és Pálfy Gyula, tollából szintén értékes játékdal-anyagot és gyermekekkel kapcsolatos szokás-játékadatot tartalmaz. Tudomásunk van arról is, hogy a Sztrinkó István szervezésében folyt kiskunmajsai gyűjtőmunka során Orsi Julianna (Túrke- ve, Finta Múzeum) dolgozza fel többek között a gyermekélet fejezetét. Jelenleg pedig a szalkszentmártoni gyűjtés és tervezett monográfia során kap külön fejezetet a gyermekélet és játék témaköre (Kriston Vizi József). A kutatástörténeti áttekintés után végül röviden szólni kell a levonható tanulságokról és feladatokról is. Kitűnt, hogy a történelmi területek és a mai megye ismert gyermekjáték közléseinek színvonala, mennyisége és minősége igencsak egyenetlen. Úgy tűnik, hogy ez - s most egyként értjük alatta a tárgyi és a folklórkutatást - még mindig pótolható egy széles gyűjtőhálózat kialakításával, melyet más szakemberek (táncosok, zenészek, népzenekutatók) bevonásával a Szó- rakaténusz Játékmúzeum és Műhely irányíthat, sőt fő feladata is ez! A kialakult néprajzi módszerekkel egyaránt a már meglevő anyag bővítése utángyűjtéssel, valamint a földrajzi és tematikai fehér foltokon végzett terepmunka a hangsúlyozandó. Ebben jó partnerként számíthatunk néprajzosok, főiskolai hallgatók, pedagógusok és a téma iránt érdeklődők körére. Ugyanez a módszer alkalmazható a megyében élő nemzetiségek, valamint a Fel-
