Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)

Szabó Zoltán: A filoxéra elleni küzdelem szerepe a Kecskemét környéki szőlő- és gyümölcstermelés fejlesztésében

- 59 ­A FILOXÉRA ELLENI KÜZDELEM SZEREPE A KECSKEMÉT KÖRNYÉKI SZŐLŐ- ÉS GYÜMÖLCSTERMELÉS FEJLESZTÉSÉBEN SZABÓ ZOLTÁN Katona József Múzeum A filoxéra, a szőlőgyökér-tetű, a levéltetvek csoportjába tartozó rovar«. A szóló legveszedelmesebb kártevőjeként tartják számon, amelynek gyökérlakó alakja okozta Magyarországon a leg­nagyobb pusztítást. Észak-Amerikából a múlt század hatvanas é- veiben került Franciaországba, majd 1875-ben megjelent Magyar- országon is, ahol másfél évtized alatt a szőlőültetvényeink kétharmadát pusztította el. Észlelése után szénkénegezéssel végzett talajfertőtlenítéssel lehet hatásosan védekezni elle­ne . /1/ A Nyugat-Európából behozott szőlőkártevőt első ízben Pancso- ván észlelték, különösebb jelentőséget nem tulajdonítottak neki Amikor világossá vált, hogy nem sikerül meggátolni terjedését, intézkedések sorozata kezdődött el, amelyek összhangban voltak a tőlünk nyugatra fekvő országok tapasztalatai alapján tett in­tézkedésekkel. Mégis, főleg a történelmi borvidékeken pusztítva a hegyvidéki szőlőket letarolva, óriási károkat okozott./z/ A védekezés egyik módjaként szerepelt az 1877-ben Lausanné- ban megtartott filoxéra kongresszus ajánlása szerint, „a szőlő­nek homokkal való borítása". /3/ A vész elhatalmasodása a hiva­talos szerveket hathatósabb intézkedések tételére ösztönözték. 1879-ben létrehozták a Borászati Kormánybizottságot, vezetője Miklós Gyula lett. l88l-ben felállították az Országos Filoxéra Kísérleti Állomást. Az 1880. II. te. értelmében filoxéra bízott sagokat alakítottak minden megyében, és 1881. januárjában mega­lakult az Országos Filoxéra Bizottság, változó létszámmal, at­tól függően, hogyan intézkedett a földművelés-, ipar- és keres­kedelemügyi miniszter. A bizottság munkájában részt vettek a minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia, gazdasági, szőlé­szeti, borászati egyesületek, szőlőműveléssel foglalkozó szak­emberek, illetve a filoxéravész által közvetlenül sújtott vi­dékek szőlőbirtokos gazdáinak képviselői. Mindezeken kívül lét­rehoztak egy hat tagból álló filoxéra bizottságot is, amely fö­lött közvetlenül a kormány rendelkezett. Tagjai voltak a borá­szati kormánybiztos, a filoxéra kísérleti állomás vezetője, a minisztérium borászati osztályának vezetője, a bizottsági tit­kár és két küldött az országos bizottságból. Ezek a szervek, bizottságok, a külföldi tapasztalatokat is felhasználva négyféle módot jelöltek meg a filoxéra elleni vé­dekezésre. Először is a már említett szénkénegezést, másodszor a vízzel való elárasztást. Előbbi körülményes, lassú és drága volt. (Minden szőlőtőke mellé több lyukat kellett fúrni, ezekbe behelyezni a szert, majd lefödni, hogy a gőzök a talajt jól át­járják. ) A másodikat nem lehetett mindenütt alkalmazni. Á har­madik módszerként ajánlott amerikai szőlőfajták gyenge minőségű borokat adtak, csak oltványként lehetett használni őket. Leg­célravezetőbb volt a filoxérámentes homokon termeszteni a sző­lőket. Azon a homokon ugyanis, amely legalább 75 % kvarc tarta­lommal rendelkezett, a filoxéra nem él meg, a könnyen omló fu- tóhomokon nem tud vándorolni, petéket lerakni. Akkoriban úgy mondták a kecskeméti parasztemberek, hogy „a homok kiszúrja a filoxéra szömit"./4/

Next

/
Thumbnails
Contents