Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)

Bárth János: Keceli történeti–néprajzi kutatásaim eredményei és tanulságai

ségviselői, akiknek létezését a faluközösség belső öntörvényei szorgalmazták.

5- A szálláskertek bemutatása elsősorban azért tűnik figyelemre méltónak, mert újranépesedett faluról van szó, amely 173^ után szálláskertes településformát öltött. Ez is mutatja, hogy a szálláskertes település tűzbiztonsági és gazdaságszervezési szempontból egyaránt praktikus településforma, amelyet a hatóságok szorgalmaztak és a nép is szívesen megvalósított, ha módja nyílt rá.

6. A gabonatermesztés bemutatása során a magyar néprajz egyik exponált kérdésfeltevésének szellemében igyekeztem feltárni a szállasgabona-kezelés és a sarló-kasza eszközváltás keceli sajátosságait.

7- Az állattartás és a pásztorélet bemutatása kapcsán hangsúlyoztam a társadalom marginális rétegeként felfogható pásztorok nagyfokú mozgékonyságát, egyik foglalkozási csoportból a másikba történő gyakori átmeneteiét.

8. A házról, a lakásberendezésről és a viseletről jórészt hagyatéki leltárak és családi perek alapján írt fejezetek sejtetni engedik, hogy a 19. század első felében a módosabb job- bágygazda réteg jelentős lépéseket tett a polgárosodás útján. Ugyancsak, ezek a fejezetek, valamint a jogállásról és a falu- közösség önigazgatásáról írt részletek érzékeltetik, hogy az újkori Kecel a feudalizmus utolsó száz éve alatt eljutott az alföldi kismezővárosok szintjére.

9. A tanulmányban több helyen utaltam arra, hogy a felsőbb hatóságok, főleg a földesúr jogi szabályozó tevékenységének jelentős hatása volt a népélet és a hagyományok formálódására.- 51 -