Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)

Bánszky Pál: Megnyitó

TISZTELT ÜLÉSSZAK! KEDVES VENDÉGEINK! KOLLÉGANŐK ÉS KOLLÉGÁK! Ülésszakunk létrejöttében két tényező megkülönböztetett szerepet játszott. Az egyik: múzeumunk évfordulója. Igaz, a kerek születésnap ünneplése csak részben jogos, a levéltári adatok áttekintése után azt kell mondani: épület nélkül a múzeum keresztlevelét már korábban kiállították. Az 1924 október 20—án kelt tanácsi jelentésből megtudjuk, hogy az állomáskertben ma is üzemelő anyamúzeumot 60 éve, 1924 július 6-án adták át „ünnepélyes formák között" a nagyközön­ségnek. A városi múzeum akkori hét kiállító termében... őskori le­letek, halászat, pásztorélet, Kecskemét város története és festmények kerültek bemutatásra. Ez volt az első állandó kiál­lítás, amely fontos momentum (s bár ma is rendelkezhetnénk ha­sonlóan gazdag régészeti és néprajzi állandó kiállítással Kecskeméten). A kerek évforduló tehát ehhez az eseményhez kap­csolódik, de a kecskeméti múzeum - tagintézményként - 1898-ban létesült. „Alapja - közli az idevonatkozó dokumentum - a le­véltárban idők folyamán összegyűlt könyv és régiség volt." A múzeum létesítésének a gondolata „már régebbi idők óta tervben volt", de létrejöttét Kecskemét Város Tanácsa 1898 április 7-i ülésének jegyzőkönyve rögzítette a múzeum berendezésével és felügyeletével megbízott bizottság indítványára. Az akkor lét­rehozott szervezet három, egységes irányítás alatt működő tag- intézményből; levéltárból, könyvtárból és a múzeumból állt. A gyűjtést és ásatást az első években Kada Elek polgármester vé­gezte, s 1906-ban kiállították „a városháza hátsó homlokzatá­nak három termében, ami addig összegyűlt". A múzeum „19H feb­ruár 1-től Szabó Kálmán segédlevéltáros-múzeumőr személyében új hivatalnokot kapott", s most már ő folytatta a gyűjtést az említett 1924-ben megnyíló állandó kiállításhoz, majd - mint közismert - azt követően is. Az 1924-ben készült jelentés kiemeli, hogy „különösen nép­rajzi tárgyakból ért el szép eredményeket. A gazdag halászati gyűjtemény összehordása és feldolgozása egészen az ő érdeme volt". (Megjegyzendő az a sajnálatos tény, hogy ez a gyűjte­mény a II. világháború idején majdnem teljesen elpusztult.) Jelen tudományos ülésszak megrendezésével az a szándék is vezetett bennünket, hogy ezzel is jelét adjuk, mely szerint szükséges helyreállítani a múzeumi alapfunkciók közötti helyes aranyokat. Jgy tűnik, hogy az a fantasztikus energia, ami eve­ken at a közönség kulturális ellátására, a köz művelésére irá­nyult - idő és kellő anyagi feltételek híján - nem mindig pá­rosulhatott kellő mértékben a belső, feldolgozó és elemző mun­kával. Természetesen nincs arról szó, hogy megyénk múzeumaiban nem folyt tudományos feldolgozó és szervező munka. Ezt jelzi a tudományos rangot kivívott Cumania, továbbá önálló könyvek es tanulmányok egész sora. Az elmúlt évtizedben azonban főként a közművelődési törvény megjelenése óta a hangsúly az „elvárás"- nem kedvezett a tudományos kutatás fejlesztésének.

Next

/
Thumbnails
Contents