Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)

Kulcsár Valéria: Szarmata telepkutatási problémák

lag csak gödrök kerültek napvilágra összefüggő területen.) Ez a megfigyelés természetesen nem általánosítható minden szarmata telepre.

Igen problematikus egyelőre az épületek tipológiája. Az e- setek többségében az egyes épületek funkciója sem meghatározható, mivel a házak szerkezete nem csupán telepenként változó, hanem egy adott „falun" belül sem mindig találunk azonos alaprajzú objektumot. Az eddig regisztrált épületek többsége félig földbemélyített, s csak ritkán fordul elő más megoldás, vagy ha igen - gondolok itt a felszíni építményekre - nem biztos, hogy az régészeti módszerekkel minden esetben kimutatható.

A továbbiakban két telepásatásomról szeretnék röviden beszámolni összefüggésben a fent felvetett problémákkal.

Sajnos egyik lelőhelynél sem jöhetett szóba a teljesség i- gényével történő feltárás. A Tázlár, Kriván tanya környékén elterülő szarmata település rétegeit erősen megbolygatták a különféle mezőgazdasági munkák során (egykor egy domb emelkedett itt, amit elhordták, azóta a területet folyamatosan szántották, tárcsázták, s a talajerózió is kedvezőtlenül hatott a terepre). Mindezek következtében - bár a leletanyag alapján a település viszonylag hosszú idejűnek tűnik - ásatástechnikai módszerekkel nem lehet elkülöníteni rövidebb korszakokat. Azt azonban a leletanyag felületes vizsgálata után is biztosan lehet állítani, hogy ez a település tipikusnak mondható a Duna- -Tisza közén. Azért lehet tipikusnak nevezni, mert ezen a - leletanyagban egyébként gazdagnak nem mondható - telepen feltűnően nagy mennyiségben képviseltették magukat a római tárgyak: terra sigillata, dörzstál és egyéb provinciális edények töredékei. Ez az importtárgyakban való gazdagság a Birodalom határaitól távolabb eső vidékeken nem jellemző. A pannoniad limeshez legközelebb eső alföldi tájegységen, a Duna-Tisza közén, ahol szükségszerűen át kellett haladniuk a római kereskedelmi útvonalaknak, ez a behozott áruban való bőség nem meglepő. A provincia közelsége önmagában is indokolja a Pannóniával való intenzívebb kapcsolatot a távolabbi területekhez viszonyítva; csak utalni szeretnék itt a római-barbár „kishatárfor- galom" lehetőségeire.

Az igen mostoha sorsra ítélt Kecskemét, Nyíri úti telepet (nagy részét eldózerolták) a tázlárival szemben éppen a tartományi importtárgyak majdnem teljes hiánya jellemzi. Csupán egy római készítésű tárgyat találtunk a telep 4l objektumának egyikében, egy 4-5. századra keltezhető üvegedény töredékét.

Dolgozatom keretei nem teszik lehetővé, hogy részletesebben foglalkozzam Pannónia feladásának igen vitatott kérdéseivel, így csupán felvetném azt a lehetőséget, hogy a tartományi behozatal szinte abszolút hiánya ezen a településen arra a korszakra utal, amikor területünkön a kereskedelmi kapcsolatok megszűntek a rómaiak és a barbárok között a provincia bukásának, Pannónia „sötét korszakának" idején.

Jellegzetessége még a telepnek, hogy több esetben a szarmata objektumok vágták egymást, s ez a többrétegűség egy nagyobb korszakon belül talán majd segítséget nyújt a késő szarmata, ill. hutakor! leletanyag finomabb kronológiájának kidolgozásához .- 23 -