Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
H. Tóth Elvira: Korai avar vezetőréteg családi temetője a kunbábonyi kagán szállásterületén
12 A felnőtt sírok mélysége egy kivételtől eltekintve eléri, s nemegyszer jelentősen meghaladja a 2 m mélységet. A rendszeresen megfigyelt koporsónyomokon túl az idei ásatás alkalmával első ízben tudtuk dokumentálni korai avar sírból a faoszlopokra szerelt, a koporsó fölé emelt, talán bőrből készült védőtetőt. A sírok tájolása csak kevéssé tér el az É-D-i főiránytól, többnyire Ny-i és csak kivételesen K-i irányban. E sírokban kerámia mellékletekkel nem találkoztunk, általános viszont az állatcsontmelléklet, főként juh, ritkábban nagyállat részletek. Férf isírok Az e csoportba sorolható 6 férfisír közül csupán egyben találtunk vaskapcsokkal készült fakoporsót. Négy esetben teljes bizonyossággal figyelhettünk meg fából, vaskapcsok nélkül á- csolt koporsót, viszont a csontvázakat a sírok szélein belül körülvevő lekerekített végű, hosszúkás elszíneződések csaknem minden esetben a halott védelmét bizonyították. Négy esetben bizonyosra vehetjük a holttestek rendellenesen szoros összekö- tözését és bőrbe csavarását, s ezek közül két esetben a bőrbecsavarás koporsóval is párosult. Ez utóbbiaknál joggal tételezzük fel, hogy a távolban elhaltat bőrbe csavarva szállították családi temetőjébe, s ott koporsóval temették el. (Egyes nittszegek és tenyérnyi bőrmaradványok helyzetéből azonban úgy tűnik számolnunk lehet erős szegecseléssel összeállított bőrpáncélokkal is.) A férfisírban kivétel nélkül övvel, íjjal, tegezzel és karddal eltemetett harcosok feküdtek. Egy esetben rézsűt lefelé álló helyzetben csak a kardhüvely 80 cm hosszú fa nyomát figyelhettük meg a sír földjében, függesztőverete azonban nem volt. Egy másik esetben az eltemetett férfit teljes fegyverzettel helyezték sírba, de ezt követően sírját rövidesen feldúlták, s abból úgy tűnik, hogy csak a kardot emelték ki. (Az öv, íj, tegez tartozékait, ezüstfülbevalóját, de még a kardhüvely ezüst függesztő vereteit is részint eredeti helyen, részint sérülten, de megtaláltuk a sírban.) Feldúlása után sérült lcoponyájú ifjút temettek zsugorított helyzetben fölé. E sírok mindegyikében a vascsatos, szőrből vagy textilből készült övékén kívül két fegyverövet figyelhettünk meg. Közülük a tegez övét rendszeresen ismétlődő golyósorkeretes, préselt ezüstrozetták díszítették, illetve a temető K-i szélén bordázott aranyozott ezüstveretekkel volt a tegezöv felszerelve. Az egyik tegezt talán szarulemezekkel díszítették, erősítették. Síronként hét szélesszárnyú nyílhegyet találtunk, s a tegezeket a jól ismert kengyeles kampókkal függesztették az övre. A kardok öveit általában erősebb bronzcsatokkal viselték, amelyekhez a kisebb kardfüggesztő csatpárok járultak. Valamennyi kard keresztvas nélküli, bizonyára egyélű, nagyon enyhén ívelt, és mintegy 95 cm hosszét. A kard felfüggesztése a temető keleti szélén fekvő férfi sírjában (27* sz.) „P" alakú fülekkel történt . A temető további négy sírjában a kunbábonyi második sír bordázott szalaggal keretezett „D" alakú félkör!- ves függesztőjéhez hasonló profilú füleket találtunk. E kard- típus használatának megszűnését László Gyula a szablyák - nálunk a 7. század utolsó harmadára keltezhető — feltűnésével hozza összefüggésbe. Legutóbb Simon László támasztotta alá meggyőző érveléssel, hogy a kutatásunkban még mai napon is kísértő - Csallány D. által felállított tipológiai - időrendi sorrend ma már tarthatatlan, s a különböző típusú „P" fülű és karikás végű kardok egyidejű használatával kell számolnunk.
