Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Fazekas István: Kiskunfélegyháza történetének kutatói (Szerelemhegyi Tivadar, Szalay Gyula, Mezősi Károly)
135 Ha azt mondtuk Szerelemhegyi könyvéről, hogy annak ismerete nélkül nem érdemes a mai kutatónak Félegyháza régebbi múltjához nyúlni, Szalay tanulmányának legerősebb érdeme, hogy fel tudja mutatni a századforduló polgári - méghozzá radikális polgári - vívmányainak jelentőségét - pl. az új főgimnázium létesítését, az új városháza építésének körülményeit, a kapitalizálódó városfejlődés kereskedelmi intézményeit - anélkül, hogy elhanyagolná a 18-19. századi történeti fejlődés folyamatát . Csak sajnálhatjuk, hogy élete utolsó évtizedeiben hírlap-ter- jedelmű közleményeknél többet alig írhatott történészként, mert talán Kiss Lajos hatására erős hűséggel szegődött a népraj zkutatáshoz. Már említettük, hogy a harmadik helytörténeti kutató, Mezősi Károly Szalay Gyula tanítványa volt. Ezt Banner Jánostól is, a helyi gimnázium emlékkönyvéből is tudjuk, amely 1957-úen Mezősi szerkesztői közreműködésével jelent meg. A Petőfi szülőhelyvita anyagára emlékezve alig hihető, hogy Mezősi nem Kiskunfélegyházán, hanem a Csongrád megyei Földeák községben született 1907-ben. Gimnáziumi tanulóként kerülhetett Kiskunfélegyházára vagy talán még korábban is, mert édesapja csendőrként Kiskunfélegyházán teljesített szolgálatot. Egyetemi tanulmányait Szegeden végezte 1924 és 1928 között, majd 1929-1930-ban a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasa lehetett, helytörténeti tanulmányaihoz így a bécsi levéltárban is anyagot gyűjthetett. Az 1940-es évek elején nevezték ki a Kiskunfélegyházi Tanítóképző igazgatójává. Ezt a tisztét 1957- ig töltötte be, s a képző vezetése mellett tiszteletdíjas munkatársként vezette 1952-től 1962-ig a Kiskun Múzeumot. 1963- tól a Pest megyei múzeumi szervezet igazgatójává nevezték ki, innen ment nyugdíjba 1968-ban. Nyugdíjas éveit is lázas gyűjtőmunka jellemezte, készült az 1972-73-as Pétőfi-évforduló e- seményeire, de ezt nem érhette meg, 1971-t>en szívinfarktusban meghalt. Első tanulmányai a Kiskunfélegyházi Tanítóképző évkönyveiben jelentek meg. Kiskunfélegyháza múltja és fejlődése című dolgozata 1931-úen igényes, új összefoglalását nyújtja a hely- történeti kutatás eredményeinek. Ekkor még nem is törekszik többre, mint friss szempontú összefoglalásra, Szerelemhegyi, Szalay munkásságának, az Alföld-kutatás egészét érintő régészeti, történeti művek népszerűsítő szándékú összegezésére. A helytörténet számára nem csupán történeti forráskutatást jelentett, földrajzi, őslénytani, régészeti tájékozódási pontjaival, a középkort, az újkort áttekintő elemzéssel válik teljessé számáx'a a helytörténetiró hivatása. Munkájának pedagógiai indíttatása is lényeges - ne feledjük, tanítóképzőben tanított -, amit ebben az első dolgozatban így fejt ki: „Kiskunfélegyháza történetének ismertetésével helyi viszonylatban nem kis jelentőségű célt szolgálok. Pótolni akarom azt a hiányt, melyet az iskola hagy a tanulók és az iskolából kikerülő ifjak lelkében a történeti tudás és a történelemtanítás alapján végzett nevelés területén, amikor teljesen mellőzi a helytörténeti ismereteket. Mert bármilyen alaposan és lelkesedéssel tanuljon is valaki egyetemes történetet és nemzettörténetet, merítsen ezekből tájékozottságot a külpolitikai viszonyokra, tettre kész hazafi- ságot nemzeti érdekeink védelmére, a lakóhely ismerete nélkül bizonyos mértékig szegény marad a lelke." Első, rövid terjedelmű, de szintézis igényű tanulmánynak is tekinthető munkája után a város újratelepítésének történetéről
