Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Fazekas István: Kiskunfélegyháza történetének kutatói (Szerelemhegyi Tivadar, Szalay Gyula, Mezősi Károly)
132 kim kerület, a jász kerület múltjának távolabbi emlékeiben nehezen igazodhattak el, legföljebb Horváth Péter, Jerney adataira hivatkozva magyar nyelvűnek tekintették kun és jász őseiket . Érdemes talán megállnunk Szerelemhegyi Antal egyik gondolatánál, amely a sejtést, a feltevést is tudományos eredménynek tekinti, ha a távolabbi múltra tekint: „Midőn minden népnek, úgy a kun nemzetnek is eredetét kétségek homálya fedi, s a történet iró, ki az események homályos tengerében búvárkodik, örül, ha fáradságos életén keresztül egy valószínű pontra lel, melyet legalább ő tudományos értekezésében képes elhinni...". Szerinte a kunok őstörténetéről csak „betűtlen könyvek írattak, miknek homályos lapjait az enyészet és a feledtség őrzik". Szerelemhegyi Antal, a város 19. századi elöljárója, akit nem véletlenül idéztünk, nagyapja volt Kiskunfélegyháza mindmáig legismertebb történeti kutatójának, Szerelemhegyi Tivadarnak. A család aligha származhatott a Jászság területéről, eredeti nevük - Liebenberg - feltétlenül német ősöket sejtet, de Szerelemhegyi Mártont, Szerelemhegyi Tivadar édesapját 18^-8-49-es honvédtisztként említik a helyi gimnázium közelében készült kéziratos feljegyzések. Gróf Károlyi István csongrádi uradalmának gazdatisztje volt Szerelemhegyi Márton, így nem csodálhatjuk, ha fia - Tivadar - Csongrá- don született 1857-hen. A család félegyházi kapcsolatai feltétlenül erősek, több irányúak lehettek, erre vall, hogy miután Szerelemhegyi Márton gazdatisztként nyugdíjba vonul, a gróftól kapott tiszaújfalusi birtokán gazdálkodik, 1867-ben Kiskunfélegyháza főjegyzőjévé választják meg. Bizonyosnak tekinthető, hogy Szerelemhegyi Tivadar legalábbis gimnáziumi tanulmányait már nem Csongrádon, hanem Félegyházán végezte. Pesti és bécsi egyetemi tanulmányai után viszonylag rövid időre telepszik meg a szülői környezetben. 1879-Ben még képesítés nélküli tanárként alkalmazza az algimnázium, az előírt határidőre azonban leteszi a tanári vizsgát, magyar-görög-latin, történelem szakos képesítéssel k évig tanít Kiskunfélegyházán. Ki skunf élegyháza monographiá ja c. könyve 1882-ben jelent meg a nagykőrösi nyomda kiadásában tíz füzet-részletben. Szerelemhegyiről, az emberről viszonylag keveset szólhatunk (l88^-ben Pestre költözött, ott kapott főgimnáziumi tanári állást), annál többet mondhatnánk könyvének korabeli visszhangjáról vagy annak mai értékeiről. Könyve szemléleti adottságairól, módszeréről igen sokat elárul az előszóban megfogalmazott szándéka. Felismeri, hogy „történetírásunk fél század óta egészen más stádiumba lépett, nem elégszünk meg többé a tényeket egymás után, egymásra vonatkozás nélkül feljegyezni, hanem igyekszünk azokat okbeli összefüggésekbe hozni." (A pozitivizmus szolid bírálatát is láthatjuk ebben a szerzői programban.) Kötetét két fő részre osztja: egyikben a kunok történetét tárgyalja, a jászok eredetére is felfigyel, a hazai és a külföldi szakirodalom ismeretével észreveszi, hogy méltán vitatott, nem lezárt a jász népnév íjász szóból való származtatása. Forrásai között első helyen említi Szalay László magyar történeti monográfia-sorozatát, Ribáry Ferenc egyetemes történeti tárgyú műveit, Horváth Péter, Jerney János, Gyárfás István, Kuun Géza, Hunfalvy Pál műveit, de külföldi szerzők tanulmányaira is gyakran hivatkozik, ha azzal új információt nyújthat (főleg az első részben). A második rész - mint ígéri - magában foglalja „a sokat szenvedett kun nemzet hazánkba bejövetelét, letelepedéseit, a gyilkos testvérharc okait és leírását. A tatár pusztítás után
