Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)

Majsai Károly: Petőfi Szerelem gyöngyei ciklusa és a szalkszentmártoni szájhagyomány

130 Petőfi egy pár hónapig háborgó szívvel gondolt csalódására, utóbb azonban teljesen kigyógyult, s midőn 1847 május 13-án Gödöllőn átutazott, némi cinizmussal, mely nála egészen szokatlan, írja az Úti levelekben; „Kerepesen túl Gödöllőt értük, hol az a szőke leányka lakik, kihez sok szép verset írta. Használtam az alkalmat, míg a gyors szekér elé új lovakat fogtak, leszálltam s a múlt tarka emlékeivel környezve mentem... a fogadóba és megreggeliztem. "

Ezzel fejezhetjük be a Szerelem gyöngyei ciklus minden epizódját. Petőfinek e hűvös visszaemlékezése nem mond sokat egy lángoló szerelemről. A szalkszentmártoni szájhagyomány talán egy lángolóbb - de kiforratlanabb - szerelemről szólna?

Nem tudni. Jött Júlia, aki minden előzőt feledtetett, de jött 1849 július 31-e is, amely minden későbbi visszaemlékezést kizárt.

Szalkszentmárton szájhagyománya a költő iránti szeretetet őrzi. Még akkor is, ha talán semmi alapja nem lenne a visszaemlékezésnek. Ma is él. . . ugyanúgy, mint halhatatlan költőnk, Petőfi Sándor emléke.