Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Sz. Kőrösi Ilona: Kecskeméti testamentumok a 17–19. századból
12 4 kukorica, bab, borsó, uborka, káposzta, gyümölcsfélék (alma, körte, aszalt szilva stb.). Néhány esetben a házban található húst, szalonnát, dlsznólába t, vajat, sót is a végrendelkezés tárgyává tették. Néprajzi szempontból különösen érdekesek számunkra a házbeli ingóságokról található adatok. A végrendeletekhez kapcsolt, vagy más források (pl. peres iratok, közigazgatási iratok) között fellelhető inventáriumokkal kiegészítve, hiteles képet kaphatunk a 17-19» századi kecskeméti ház berendezéséről. A konyhafelszerelések és egyéb, apró-cseprő háztartási eszközök jegyzékei sok segítséget nyújtanak a tárgyi felszereltség - s ezen keresztül az életmód - kutatásához. A jobbmódú családoknál a mindennapi használati eszközökön kívül cin és ezüstedényeket, dísztárgyakat, porcelánokat is találunk. Falon függő kisebb-nagyobb képekről gyakran, könyvekről kivételesen történik említés. A végrendeletekben gazdag anyag áll rendelkezésünkre e két év század alatt használatos textilekről, ágyneműről, ruhaneműről. Néhány esetben a kiházasífáskor adott ládabeli holmi felsorolását is megtaláljuk. A végrendeletekben ismertetett vagyontárgyak mellett szinte kivétel nélkül pénzről is említés történik. Az összekuporga- tott, „zsugorgatott" pénzecskét az almáriomban, ládikában, vagy egyéb helyeken őrizgették. Szilágyi Sámuel özvegye 1842- ben új derékalját hagyta unokájára, „ezen derékalj csücsében van hat ezüst forint" - írja. Sikari Szabó Andrásné javai között 1763-ban „Egy hólyagban volt 12 formális arany, 8 császár és közönséges, 2 Brabantialis 6 Ft-os arany, fejér pénz 42 xr. A pénzek otthoni örizgetése, különösen a 19» században már ritka. Igyekeztek inkább tőkésíteni, gyümölcsöztetni a kisebb összegeket is. A zsellérek a gazdánál letett pénzük kamatjáért kaptak lakást. A végrendeletek gondosan felsorolják az aktív és passzív adósságokat. Sok esetben egy gazdának 10-12 helyen is volt kamatra kiadott pénze. A szenvedő adósságok legnagyobb része családtagoknak való tartozás, vagy adó-, árenda-, kocsma- és mészárszékbeli adósság. A pénzekkel kapcsolatban a végrendelkezők gyakran az infláció okozta veszteségeiket is megemlítik (főként a 19» század első felében). E több ezer dokumentum alapján rendelkezésünkre álló információanyag feldolgozásához szűkebb időhatárok, társadalmi rétegek és foglalkozások szerint diffei’enciált vizsgálat szükséges. Ez - a gyűjtés aprólékos és hosszadalmas munkájának befejezése után - a következő időszak feladata lesz.
