Kothencz Kelemen: Kovácsok kézjegye (Monumenta Muzeologica 4. Baja, 2012)
V. A források tanúságai
A kovácsok készítményeként felbukkan a forrásokban a „téglázó vas”, amit a vasaló elődjének tekinthetünk.233 A vizsgált időszakban ilyen típusú ruhasimító vásárlását csak a módosabb emberek engedhették meg maguknak.234 A Pest- Pilis-Solt vármegyei 1812-es árszabásban a rézművesek termékei között szerepelt a „téglázó vas”. A nagyméretű téglázó vasat 6 forint, a közepeset 5 forint, a kisebbet 4 forint és a legkisebbet pedig 2 forint 30 krajcár árértékben határozta meg a limitáció.235 Németh Ádám sükösdi kovácsmester Huber Illésnek 1846. május 12-én „téglázó vasban egy szívet” készített. A négy font vas alapanyagért egy forintot, a munkadíjért 50 krajcárt számolt fel. Ugyanabban az évben szintén Hubernek a „téglázó vas nyelibe” egy szeget készített 6 krajcárért. A feljegyések között Huber Illés nevénél szerepelt továbbá 1847 júliusában egy „téglázó vasba két szív tsinálás” 1 forintért, 1848 februárjában pedig két „téglázó vas” javítása 12 krajcárért.236 A kontós-könyvekben néhány bejegyzés szól pitli javításról, amely körülbelül 7-8 liter űrtartalmú dongás faedényt jelentett.237 238 Az érsekség sükösdi ispánjának 1834-ben, a falubeli plébánosnak pedig 1844-ben szorított meg 2-2 pitliabroncsot a kovács 12-12 krajcárért.233 A kovácsmester 1841-ben a plébános részére abroncsozott vékát (20 krajcár), dézsát (16 krajcár), véndölt (54 krajcár), sajtárt (18 krajcár) és vödröt (30 krajcár).239 Vállalkozóknak végzett munkák A kalocsai érseki domíniumnak jelentős bevétele származott a különféle regálék (kocsmáltatás, húsmérés, malomjog, stb.) egyes helységek, vállalkozók részére történő bérbeadásából a XVIII-XIX. században. Sükösd helység a mészárszéket 1777-ben 15, az 1782-es esztendőben pedig már 20 forintért bérelte az egyházi uradalomtól. Egy sükösdi zsidó kereskedő a falusi boltot 30 forintért árendálta 1782-ben.240 Huber Jónást kontraktualistaként jegyezték fel az 1820. évi urbariális ösz- szeíráskor. Olyan családfő volt, akinek a földesurával, a kalocsai érsekkel való viszonyát írott szerződés, contractus szabályozta. Feltehetően az ő leszármazottja volt Huber Illés, aki a falubeli mészárszék üzemeltetése mellett a pálinkafőzés jogát is bérelte az érsekségtől. 233 Beke Ödön tanulmányában megemlítette, hogy a „téglázóvas” elnevezés a Duna-Tisza közén is ismert, és az eszköz használatára bajai adatot közölt. BEKE Ödön 1940. 433-434. 234 Vö.: JUHÁSZ Antal 1985. 469. 235 BÁRTH János 1987. 184. 236 TIM. A. 4817.2012. K. 111. 21., 23. 237 Vö.:GRÁFIK Imre 1971.43. 238 TIM. A. 4817.2012. K. II. 108.; III. 124. 239 TIM. A. 4817.2012. K. III. 34., 88. 240 BÁRTH János 1997. 42., 44., 152. 40
