Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)
Gyűjtőtáborok Sztrinkó István vezetésével
kommunikáció révén a korábbi egyházi és világi keretek szétszakadjanak, betörjön ide, még a tanyavilágba is egy új szellemiség, más értékrend, vagy helyesebb talán az értékrend hiányát, de legalább is tökéletes megzavarodását mondanunk. Az események, mint tudjuk más fordulatot vettek, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján, de az eredmény szempontunkból ugyanaz. Ebből még táborozásaink idején mit sem lehetett érezni. A kutatások fő szempontja az volt, hogy a még viszonylag egységes világot s a benne jelentkező újat egyrészt megmentsük, másrészt megkíséreljük, hogy a változások minél több értéket mentsenek majd át a múltból. Szabadszállás, Kiskunmajsa és Szalkszentmárton majd’ tíz esztendőn át tartó kutatásai ezt a célt is szolgálták a dokumentálás, a tudományosan értékelhető anyaggyűjtés szándékán túl. A gyűjtések során kinek-kinek hatalmas mennyiségű fotó-dokumentációja gyűlt össze. Ha ezek nem is kerültek egy gyűjteménybe, a kecskeméti Katona József Múzeumba, de fellelhetők a kutatásban résztvevő személyek munkahelyének fotótáraiban. Sztrinkó István külön is felhívta a figyelmet a fotózás jelentőségére, mondván, hogy minden tárgy nem gyűjthető be, de a helyszínen lefényképezhető, sőt használatának módja is érzékelhető. Amikor Miskén 1983. február 9-11. között a leendő kiskunmajsai kötet munkatársai megbeszélésre összegyűltek és kidolgozták a munka megírásának alapelveit, külön értelmet nyertek a fent idézett szavak. Sztrinkó István olyan köteteket tervezett, melyekben nagy szerepet kap a tárgy, a tárgyi világ, ami nyomtatásban, a fotókban és rajzokban ölt majd testet, begyüjthető példányai pedig a múzeumok gyűjteményét gyarapítják. Az ekkor nagy számban megjelenő regionális monográfiák legfőbb hibájának azt tartotta, hogy bennük a fotók csak illusztrációk, nem hordoznak komoly mondanivalót, kellő információt s tudományos értéket. Ekkor mind a múzeumok felszereltségének, mind a nyomdai eljárásoknak ugrásszerű javulása, a színes technika várható olcsóbbá válása már lehetővé tette volna, hogy a kép szerepe, értéke és mennyisége megnövekedjék és a szöveggel egyenrangúvá váljék. Mára ennek az elképzelésnek a jogossága tökéletesen igazolódott. Kiskunmajsa néprajzát feldolgozó kötet anyagát négy évig gyűjtötte az a kutatói gárda, melynek tagjai nagyjából a szabadszállási csoportot is alkották. Mindenütt számolt néhány helybeli kutatóval is. Miskén majd’ minden témának akadt gazdája. Sajnos a végleges kötet tervezetét Sztrinkó István hagyatékában nem találtam meg, de jegyzetfüzetem megőrzött egy köztes változatot, ami a kötet szerkezetét talán nem, de a leendő szerzők nevét és a vállalt témájuk jegyzékét tartalmazza. 94
