Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)
Tájformálás, emberi és társadalmi tényezők - Szubjektív tényező: Erdei Ferenc és körének beavatkozása
SZUBJEKTÍV TÉNYEZŐ: ERDEI FERENC ÉS KÖRÉNEK BEAVATKOZÁSA A Duna Tisza köze tanyák életének hosszabb fennmaradásában egy nem elhanyagolható szubjektív tényezőt is meg kell említenünk. Ez pedig az, hogy Erdei Ferenc, aki szociográfusként erről a vidékről írta Futóhomok című nagyhatású művét a harmincas években, a szegedi, kiskunsági és a Háromvárost magába foglaló alföldi mezővároshoz, annak népéhez, harmincas évekbeli alkotó polgármestereihez, parasztpolitikusaihoz különösen vonzódott. Nemcsak érzelmi kötődés volt ez, hanem komoly ismereteken, kutatómunkán, személyes tapasztalatokon nyugvó tudományos vélekedés is. Az itteni parasztságot - épp vállalkozó és alkotó kedve és erkölcse miatt - tartotta legalkalmasabbnak arra, hogy mintája legyen annak, miként kell levetkőzni a paraszti világ terhes örökségét, miként polgárosodhat a parasztság, hozhat létre dán mintájú szövetkezeteket. Amikor pozícióba jutott, földművelésügyi miniszter lett, majd magas állami funkciókat töltött be, fiatalkori elképzeléseit akkor sem adta fel. Az erőltetett kollektivizálással soha nem értett egyet, a szövetkezeteket ő merőben másként képzelte el, de csak arra volt módja, hogy az ország egy részén, a Duna-Tisza közén lehetőleg mérsékelje a központi intézkedések nyers és erőszakos voltát, némileg lefaragja a folyamat káros kinövéseit. A Duna-Tisza közén, s főként Bács-Kiskun megyében, ahol már a harmincas években erre alkalmas emberek, úgynevezett parasztpolitikusok nagy számban vettek részt a közéletben, épp az ő elképzeléseit is követve, nála védelmet nyertek és ő támaszkodhatott rájuk. Szerencsére sikerült elérnie azt is, hogy a párt részéről is alkalmas politikusi garnitúra irányítsa a megyét (Gajdócsi István, Romány Pál). Éppen ezért nemcsak a tanyavilág maradhatott meg, hanem a családi munkára épülő szőlő-, gyümölcs- és kertkultúra is. Termelőszövetkezetek helyett itt szakszövetkezetek szerveződtek, melyek - hozzá véve a háztáji gazdaságokat is - lehetővé tették, hogy az átalakulás lassabban, természetesebben menjen végbe; kialakuljon egy családi munkára épülő, bizonyos tekintetben más családokkal együttműködő laza forma. Ez természetesebben igazodott a megmaradt tanyarendszerhez, a kerti műveléshez, megőrzött bizonyos hagyományokat, ugyanakkor lehetővé tette, hogy állami segítséget, kölcsönöket is igénybe véve, nagyobb vállalkozásokba foghassanak, kiterjedt szőlő- és gyümölcsös telepítésébe kezdhessenek. 83
