Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)
Tájformálás, emberi és társadalmi tényezők - Tanakodás a tanyákról
A tárgyak megszerezhetőségét vizsgálva, az értékrend még egy igen finom módosulására kell utalni. Arra, hogy mely tárgy funkciótlan és melyik degradálódott. Az eredeti funkcióját vesztett tárgy ugyanis más szerepkörbe kerülve még sok szálon kötődhet a gazdasághoz, s ezért értékhordozó. A tárgyak történetének felderítése, »életük« végigkövetése így arra is módot ad, hogy megismerjük egy-egy gazdaság tárgyi világának változásait, vagy a bekerülő új tárgyak révén az átalakulását. További részletezés nélkül is megállapítható, hogy számos következtetés vonható le a tárgyak megszerzésének körülményeiből. Kiderül elsősorban az, hogy a megszerzett eszközök egy teljesen megszűnt tevékenységi forma tárgyai-e, avagy azokat újabbakkal, korszerűbbekkel helyettesítve, tovább folytatták az adott tevékenységet. Természetesen a megszerezhetőség meghatározott a tanya típusa és jellemzői által, azáltal, hogy élő, stagnáló vagy elhaló tanyáról van-e szó. Ugyanakkor pedig a tárgyi világból a tanya jellegére is visszakövetkeztethetünk. Ez egyben a tárgyak útján közvetített információk újabb szintjét is jelentheti. A tárgyak nyújtotta összetettségre számos példát találunk, ha a népi kultúra egyik legátfogóbb egységét, a gazdálkodást vizsgáljuk. A Duna-Ti- sza köze középső részén, a Homokhátságon először a természeti környezetet kellett kultúrtájjá átalakítani. Parasztságunk egyik legnagyobb természetformáló tevékenysége volt a futóhomokos vidék termőre fordítása. Olyan eszközökkel vívta ezt a harcot, mint a homokbuckák elegyengetésére való hegyhúzó, a böjti szelek kártételei elleni védekezést segítő fogashenger és szalmavágó henger vagy kölessimító deszka. A táj XIX. századi termőre fordítása együttjárt a gazdálkodás súlypontjainak áthelyeződésével. Mindinkább visszaszorult a legeltető pusztai állattartás, melynek ’muzeológiai lecsapódása’, hogy ezen gazdálkodási szisztéma tárgyi anyaga (csengők, kolompok, béklyók, billegző vasak) viszonylag könnyen megszerezhetők. Természetesen a pásztorcsaládokban e tárgyak nagy jelentőséggel bírtak, mintegy a mesterség címerét jelentették, ezért ilyen helyeken megszerzésük ma is gondot jelent. A gazdálkodási rendszer átalakulása két irányú lehetett: vagy földművelésen és állattartáson együttesen alapuló komplex üzemek kialakulása, vagy a monokultúrás tanyai kisüzemek létrejötte felé. Ezek után nyilvánvaló, hogy a gazdálkodás jellegéből következően más és más volt az egyes üzemszervezeti formák eszközellátottsága is.” (Sztrinkó I., 1990. 89-91.) És az sem közömbös, hogy mit szeretne még az eszközök tanulmányozásából lepárolni, milyennek látja a gyűjtési lehetőségeket, és milyen 70
