Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)
Tájformálás, emberi és társadalmi tényezők - Teremtett táj: tanyák
TÁJFORMÁLÁS, EMBERI ÉS TÁRSADALMI TÉNYEZŐK TEREMTETT TÁJ: TANYÁK Ajobbágyfelszabadítás után jelentős földforgalom és népességmozgás indult meg ezen a tájon. A hatalmas puszták határait a városokból kiáramló népesség az arra alkalmas részeken tanyákkal népesítette be. Tanyát csak saját tulajdonú földre lehetett és volt érdemes építeni. Ezért a földek ára felértékelődött, ugyanakkor a vállalkozó kedvűek számára lehetőséget jelentett. A jászok birtokában lévő, legelőnek használt távoli területeket 1850-1880 között eladták, illetve a Jászságból kirajzó vállalkozó kedvű, otthon kevés földdel bíró családok megszállták. A kirajzott jászsági lakosok, a Háromváros lakói, a szegedi, csongrádi városok, a Duna menti települések szegényebb népe került birtokba, épített, immár a földművelés céljait is szolgáló tanyákat, melyek jelentős része csakhamar községgé szerveződött. Ez a vállalkozó kedvű, korábban fekete földön élő és gazdálkodó népesség fedezi fel a XIX. század utolsó évtizedeiben a homok puszták hasznosításának egy másik módját: a termékenyebb homokos részeken gyümölcsöt és szőlőt telepítenek, illetve zöldséget termesztenek. Az addig csak a fekete földön folytatott földművelés területe kitágult és intenzív szőlő- és gyümölcstermesztés honosodik meg. Az új kultúráknak nagyszerű apostolai vannak, akik kifejlesztik a tájhoz illő, különös minőségű fajtákat. A kiegyezés után gyors növekedésnek indult székfőváros jó felvevő piacot jelentett. A nagy tételben való szállítást megkönnyítette a kiépülő vasút. A történeti borvidékeket ekkor sújtó filoxéra a homoki szőlőket nem érintette. A Kárpát-medence szőlő- és gyümölcstermesztési térképe teljesen átalakult, az addig borvidékként nem jegyzett Alföld nemcsak rákerül a térképre, de ez válik mennyiségi termelés szempontjából is a legjelentősebbé. Sztrinkó István többször emlegetett hasonlata jól jelzi e folyamat lényegét. „A kibontakozó kapitalisztikus fejlődés a sorozatgyártást, a tömeg olcsó áruval való ellátását követelte meg az iparban, s ahogy a kézműipari készítményeket felváltotta a gyári termék, úgy lépett mennyiségileg a nem nagy tételben termelő történeti borvidékek minőségi bora helyére az alföldi 47
