Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)

A Duna-Tisza köze mint alakuló emberi táj - Táji adottságok

anyira körül vétetett, hogy sok ideig, alá felé, tovább Fülöpszállásnál, fel felé pedig a’ magunk Határánál, Lakosaink közül senki, hanemha hajóra ülhetett, tovább átallyában ki nem mehetett, sem pedig kívülről, a’ ki akart vóna, be felé teljességgel nem mehetett...” (Novák L., 1991. 73-74.).

Ekkora áradás ritka volt. Az évi rendes áradásokat a falvak közigazgatása, lakossága nemcsak elhárította, védekezett ellene, de hozzá igazodva hasznot nyert belőle. A nádat s egyéb vízinövényeket, halát, teknösbékáját, a nádasok gazdag madárvilágát, a kiszáradt tavak sziksóját, az egy ideig dús kaszálókat, legelőket egyaránt hasznosította, csakúgy, mint az agyagot, a sziki mészkövet, a homok különböző fajtáit. Az évente kiáradó folyó vizét fokokkal szabályozták, s ezzel a tájat alkalmassá tették földművelésre, állattartásra, széna- és vízgazdálkodásra. A magasabb helyeken szőlő- és kertművelés is folyt. Igaz, sokszor és nem mindenütt szinte reménytelen állapotot is előidézett a vízzel való küzdelem. Érdemes idéznünk a XIX. század közepéről Fényes Elek Solt mezővárosról szóló rövid leírását: „Solt, magyar m. v., Pest-Solt megyében, s az utóbbi vármegye innen vette nevét. Fekszik Pesthez 10 mfdnyire, a Dunához fél órányira, olly lapályos helyen, hogy a Duna gyakori kiöntései miatt a város jelen helyéről már szándékozik tovább költözni. Lakja 4058 reform., 129 kath., 36 zsidó. Ref. anyatemplom. Határa 20811 hold, mellyből 4000 hold szántóföld, 6000 hold kaszálló, 5554 h. legelő, 1471 h. szőlőhegy, melly 20 öllel fekszik magasabban a Duna tükrénél, 3487 hold nádas rétség és mocsár. Ebből majorság 4010 hold 1/3 részben szántó, 2/3 kaszálló; a többi urbériség. A föld hol fekete, hol homok, és pedig sok helyen futó. Tiszta és kétszeres búzát, kukoriczát, árpát, zabot terem. Állattenyésztése a sok árvíz miatt elsatnyult. Országos vásárt négyet tart, u. m. jan. 18., áldozó-csötörtökön, aug. 16., és nov. 11-kén, hétfőn barom-, kedden kirakó-vásár tartatván. Bírják a várost: b. Révay György, gr. Vécsey Ágoston, gr. Nemes Jánosnö, szül. gr. Bechtold Karolina assz, gr. Czebrián Antal, gr. Benyovszky Zsigmond, kinek részét jelenleg bírói zálogban a kegyes kir. alapítvány bírja. Van helyben postahivatala”. (Fényes E., 1852.)

Hasonló volt a Tisza-vidék és a tőle nyugatra eső homokkal borított táj viszonya, egymásba való átmenete is. Sztrinkó István így összegezte ennek a korszaknak a gazdálkodását, a terület hasznosításának módját Kecskemét városa szemszögéből: „A XVIII. században a város környékén elterülő szántók, szőlők, veteményes kertek övezetén túl, a tágabb kecskeméti határban csak az állatteleltető szállások mutatták a tudatos termelő tevékenység nyomait ... A természeti környezet és az ember viszonyára a XIX. század közepéig Kecskeméten az volt a jellemző, hogy a táj adottságait alaposan

23