Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)
Szemelvény Sztrinkó István tudományos munkásságából - A három város népművészete
nőalakot formáz. Egyik legszebb, s igen korai díszes fatárgyunk egy lúdgé- getészta (csiga) készítésére szolgáló falap, hátoldalán domború faragással. Kettős keresztes koronát, alatta kétfejű, karmaiban egy-egy kardot tartó sast ábrázol. A sas alatt farkasfogas faragással keretezett mezőben leveles ágon álló, mellét tépő pelikán látható. A háztartási eszközök közül a mángorlók és a guzsalytalpak a leggazdagabban díszítettek. Ezek a női munkaeszközök gyakran szerelmi zálognak készültek, ami egyben magyarázza díszesebb megmunkálásukat is. A mángorlók funkciójukból adódóan kivétel nélkül keményfából vannak, gyakran az érdekes színhatást keltő, sötétvörösre beérő szilvafából. A fát általában trapéz alakúra faragták meg, rövid, hengeres nyéllel, de a koporsó alakú és a gőzmozdonyra hasonlító formák sem ritkák. Díszítményeik között általános a vésett csillag és rozetta, a forgórózsa és a tulipán. Ezeket a motívumokat gyakran ékrovással keretezik, a keskeny oldallapokon pedig sűrűn előfordul a szilvamag alakú vésés. A mángorlók nagy sorozatából díszítésük gazdagsága és gondos kivitele miatt kiemelkedik az 1819-es évszámú nagykőrösi és az 1856-os kecskeméti darab. Ezen a kettőn állatábrázolást is megfigyelhetünk, az egymással szembeforduló madárpár motívumát. Ez is, de még inkább a gyakori feliratok arra mutatnak, hogy ifjú házas férfiak készítették vagy készíttették a feleségükkel való együvé tartozás kifejezésére. Példa erre az alábbi felirat is: „Készült 1885 éljenek Adorján Imre és Kovács Julianna sok boldog évet”. A dúsan faragott guzsalytalpakat a Nagykőrösön rokkának nevezett darabok képviselik. Szélüket sokszor hullámvonalasán kicsipkézték, szárukat pedig csörgősre csinálták. A talpak mintái nagyobbrészt megegyeznek a mángorlókéval, feltűnő azonban a sok szív alakú kivágás, egy-egy darabon leggyakrabban egymással szembefordulva, a vésett tulipán kelyhében helyezkedik el a két szív. A szívmotívum és a nagyon gyakori szilvamag alakú faragás szexuális szimbólumként is értelmezhető, melyek a legény és a leány közeledését hivatottak kifejezni. A csörgős, szögletes szárú talpas guzsalyok gazdag sorozatát ismerjük a Jászságból. A formai azonosságon túl a motívumvilág egyezése is azt mutatja, hogy nagykőrösi darabjaink szoros rokonságban állnak a jászságiakkal. A jászsági anyag legutóbbi értékelése során Szabó László is úgy véli, hogy a Duna-Tisza közén a jászsági kitelepülök terjeszthették el ezt a típust.54 54 SZABÓ 1982.48. 216
