Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)

Szemelvény Sztrinkó István tudományos munkásságából - A három város népművészete

A magisztrátus 1827-ben 55 forint 37 krajcárt fizetett ki Újvári József faze- kasmestemek, amiért az ispotályban, a kaszárnyákban és a tiszti házakban kijavította a kályhákat.4 AXVII-XVIII. században Nagykőrösön dolgoztak jónevű mesterek, kik az általában zöld színű kályhaszemekkel a környéket is ellátták.

Készültek egyéb, a háztartásban használatos cserépedények is, hiszen Kecskemétről ismerünk egy hódoltság korabeli táltöredéket, melynek sárgásfehér mázát zöld és piros virágok díszítik, középére pedig lovas vitézt rajzoltak.47 48

Egyszerűbb formájú, igénytelenebb kivitelű edények később is készültek városainkban, amit egy 1770-es kecskeméti jegyzőkönyvi idézet jól példáz. „Csűrik Frenc és Kubinyi Mátyás itt lakos korsósmesterek, ha a csapszékhez szükséges kancsókat jóféle matériábul mintegy kétujjnyira mázosan elkészítik és százát egy Tallérjával be adják, ő tülik inkább, mint idegenektül fog a város vásárolni”.49

Úgy látszik, hogy a Háromvárosban csak korsósok éltek, a tálasság nem kapott lábra. Ennek többek között az is oka lehetett, hogy helyben nem lehetett megfelelő minőségű agyagot bányászni, Tószegről, vagy még távolabbról kellett ideszállítani. Fényt vet erre egy 1793-as határozat is. „Kelecsényi Adám Gácsból való korsós megélemedett mester instált, hogy mivel odahaza sokan volnának azon mesterségen, fia is már az özvegy korsósnét el vévén feleségül, ide való lakosnak és korsós mesternek admittáltasson. Mind azért, hogy a korsósnak való föld ide messziről hozat- tatik, mind azért, hogy ketten lévén itt a korsósok, mesterségek mellett ezek is csak csikorognának, mind azért, hogy itt reménység sem nyújtathatik arra, hogy neki ex publicis mestersége folytatására lakóhely assignáltatik, innen Hazájába utasíttatik, annyival inkább hogy ide hír nélkül érkezett.” 50

Tehát nem volt könnyű a korsósok megélhetése sem, bár Kecskemét 1897-es címtára négy, egy 1922-es naptár pedig hat helybeli fazekas nevét sorolja fel. Mindkét jegyzékben találkozunk a Tóth család tagjaival, akik nevüket az általuk készített butellákon is megörökítették. Az egyik legkorábbinak ismert darab felirata a következő:

47 SZABÓ j. 1827.

48 SZABÓ 1938. 108.

49 SZABÓ 1934. 65.

50 SZABÓ T.j. 1793.

212