Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)
Szemelvény Sztrinkó István tudományos munkásságából - A három város népművészete
A festett bútor XVIII. századi emlékei az elsősorban Nagykőrösről fennmaradt kelengyésládák. Különösen szép ezeknek a reneszánsz ízű ládáknak egyik legkorábbi darabja, 1771 -bői. A középzöld árnyalatú alapozással festett láda előlapját két mezőre osztották, melyek között az évszámot és fölötte a SELSO feliratot olvashatjuk. A két négyzet alakú mező sarkait szintén négyzet alakú, apró kiugrás teszi játékossá. A mintákat szimmetrikusan festették meg mindkettőben, a négyzet közepén levő, nagyszirmú virágból a négy sarok felé induló tulipánt. A kazetták festése sajnos már lekopott, az előlap két szélére festett tulipánon viszont jól játszik, hogy leveleit zölddel, szirmait sötétpirossal festették meg. A bútormüvesség legrégebbi darabjai a geometrikus mintázatú ácsolt ládák, melyek stílusjegyeik alapján Baranyából származnak. Arról nincs biztos tudomásunk, hogy helyben készültek volna ácsolt ládák, így feltételezhetően házassági vagy migrációs kapcsolatok útján kerültek hozzánk. Múzeumaink anyagából több sötétbarna színű, előlapján domború faragással díszített ládát is ismerünk. A fafaragások két mezőben helyezkednek el, cserépből kinövő vagy anékül szétágazó virágot ábrázolnak. Igen hasonlítanak ezek a komáromi ládák mintáira, s bizonyosan ott is készültek, vagy pedig hozzájuk erősen hasonlító helyi készítmények lehetnek. Az egyszínű, barna festés és virágtő megmintázása alapján talán valószínűbbnek látszik egy - a komáromi ládák stílusából eredő - helyi stílus kialakulása. A Duna- Tisza közén másutt is van nyoma a komáromi asztalosság motívumvilágát a helyi ízlésnek megfelelően átfogalmazó műhely létének. A Háromváros ismert ládáihoz hasonlóak nagy számban maradtak fenn pl. Kiskunhalasról, valószínűsítve itt a kelengyésládák helybéli készítését. A kulacsok készítői, a csutorás mesterek nem díszítették különösebben tárgyaikat, megmaradva a megmunkálás adta lehetőségeken belül mélyebb, sekélyebb koncentrikus köröket esztergáltak oldalukba. A kulacsok igazi díszét a szíjgyártók készítették, kicsipkézett, lyuggatott sallangos bőrrátétekkel látták el azokat. A szintén fával dolgozó esztergályosok termékei közül a mozsarakat, ostomyeleket és a legjobban cifrázott törölközőtartókat kell megemlíteni. Bár nem kimondottan hivatásosan fával dolgozó mesterek, de mindenképpen az anyag és technika kiváló ismerői faragták a mézeskalácsformákat. Az egyes formák országosan nagy hasonlóságot mutatnak, aminek egyik legfőbb oka a mesterlegények vándorlása volt, de sokszor előfordult az is, hogy a mesterek cseréltek egymás között mintákat. A mézeskalácsosság a három város közül Kecskeméten volt a legjelentősebb, amit az is bizonyít, 201