Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)
Szemelvény Sztrinkó István tudományos munkásságából - A három város népművészete
A nagy formagazdagságot mutató tűzütő acélokról például biztosan tudjuk, hogy nagyobbrészt cigány kovácsok készítményei. Az acél, a kova és tapló mellett a tüzszerszám legfontosabb része, hiszen megmunkálásához fémre és bizonyos mesterségbeli tudásra volt szükség, míg az utóbbiakat bárki megszerezhette. A nagy sorozatban megmaradt tüzütő acélok között kevés az igazán díszes darab, az ívelt formák és a geometrikus kivágások adják változatosságukat. A legrégibb acélnak azt az 1734-es évszámút tarthatjuk, mely a hagyomány szerint a ceglédi bíróé volt, kinek ezzel kellett meggyújtania a tüzet, ha valamelyik háznál elaludt. Régisége mellett csigavonalakat és tulipánt formázó poncolt díszítése, apró bevert pontocskákból álló mintázata teszi még figyelemre méltóvá.15 A népművészetben közkedvelt virág feltűnik más darabokon is, így egy 1825-ös évszámún, melybe cserépből kinövő virágtövet véstek, valamint egy M C monogrammal ellátotton. Ezt a magyar címer mellett finom vonalú leveles-indás, rozmaringos rajzolatú vésés díszíti. Az acélok cifrázá- sában azonban a leggyakoribb a vésett vagy bevert pontokból és vonalakból álló geometrikus minta. Városainkban a pásztor, a gazdaember vagy a béres egyaránt ügyelt arra, hogy jószágának nyakán széphangú csengő vagy kolomp szóljon. Általános használatukra vet fényt az az 1815-ös kecskeméti tanácsi határozat, mely kimondja, hogy „a kolompoknak a városban való használatát, mely a beteg nyugalmát és az éjjel csendjét zavarja, 12 pácza botbüntetés mellett eltiltják”.16 Távoli vásárokra is eljártak, hogy jóhangú kolompot vagy csengőt vásároljanak az azokat előállító kolompostól vagy csengőöntőtől. Dolgoztak természetesen helyben is ilyen mesterek: az 1940-es években Kecskeméten négy kolompost és négy rézöntőt említenek, s a hagyomány szerint Cegléden és Kecskeméten is élt egy-egy nagytudású csengőöntő.17 1788-ban például Inotai István kolompcsinálót ezért tiltják el mestersége folytatásától, mert háromévi legénykedés után, vidéki létére bejelentés nélkül dolgozik.18 A kolomp mindig dísztelen, a csengők alsó és felső végén körbefutó sávokban azonban gyakran találunk domborított levél, korona, pillangó mintákat, sőt az egyiken levélkoszorúba foglalt női fejek alkotják a díszítést. 15 A Néprajzi Értesítőben jelent meg a ceglédi tűzütő acél rajza. T1MKÓ 1906. 13. 16 SZABÓ 1932.69. 17 SZABÓ 1932.70. 18 SZABÓ T.j. 1788. 199
