Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)

Az építkezés képes lexikona - Kezdetleges, egyosztatú építmények

volt, így több hely maradt. Legnagyobb magassága 270 cm körül volt, a falmagasság, illetve a gödör mélysége általában 130 cm körüli. A falakat és nem egyszer a tető belső felét is betapasztották, hogy a homok ne peregjen be. A csak tavasztól őszig szolgáló putriban tűzhely nem volt, a hosszabb ideig lakottban azonban egyszerű takaréktűzhelyet állítottak fel. Csövét a tetőt áttörve dugták ki. De voltak beépített kemencék is. A fekhelyek, ülőbútorok egy része is földből volt kialakítva, s fölötte falba vágott vakablakok szolgáltak apróbb tárgyak tárolására.

Hasonló módon épültek a földólak, a putriistállók is, ahol kb. 40-60 cm mélységű gödröt ástak. Szabadszállás környékén baromfiólakat is mélyítettek. A vermek is hasonló technikával készültek, de annak nem volt felmenő és hátulsó fala, a tető szelemenének egyik vége a földbe volt ásva, így a tető menedékes volt. A vastag nád-, szár-, rőzseborítású, földdel is megrakott vemnek seggenülő tetejűek voltak.

A pásztorépítmények a helyéről elmozdítható, a szél irányának megfelelően állítható fonott falakból állnak, amelyek nincsenek betapasztva és a szél ellen védik az embert és főként a jószágot. Jellegzetesen Duna-Tisza közi, a Kiskunsághoz köthető sövényépítmény a cserény, amelyről azt írják a múlt század közepén, hogy „...négyszög alakú alkotvány vesszőből sövényszerüleg fonva, födél nélkül, rajta ajtó gyanánt egy térés nyílással. Ezen alkotvány egy helyről a másikra vihető a pásztori vándorlásra igen czélszerű...” A cserényfonás meglehetősen szoros, mert a lap hordozásának, helyéről való elmozdításának csak az egészen szilárd fal felehet meg. Ezzel szemben a szintén be nem tapasztott sövénykerítés, amely még szerte látható a kiskunsági tanyáknál, már laza fonású, némelyik olyan „mintha szarka rakta volna...” A kerítés karói ugyanis mélyen a földbe vannak beverve, s ezért ez is megengedhető. A kerítés anyagának hitványabb vessző is megfelel (kökény, varjútüsök, akácfagally, bodza, fagyalka, nyárfagallyak), míg a cserény, számyék, illetve a ház vagy melléképületeinél azért a fűzfavesszőt alkalmazták.

118