Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)

Az építkezés képes lexikona

már nem alkalmaznak bizonyos, korábban általánosan elterjedt anyagokat, ezekhez kötődő technikai megoldásokat, ezek a még meglévő építményekben rejtve fennmaradtak. A ház bontása, a bontás dokumentálása olyan, mintha egy filmet visszafelé kezdenénk vetíteni, hogy felépítésének menetét megismerjük.

A Duna-Tisza köze török utáni elvadult táját ismét meghódító, kulturális tájjá tevő túlélő és bevándorolt népesség erősen ki volt szolgáltatva a földrajzi környezetnek. Építményeihez az itt fellelhető nyersanyagot használta fel, kikísérletezve számos szellemes, ötletes, olcsó megoldást, eljárást, a helyi anyagok alkalmazásának sokrétűségét. Gondoljuk meg, hogy a fát- lan Homokhátság egyik haszonfája az akác milyen sokrétűen nyer alkalmazást az építkezésben. A gerendák, a hasított karók, a gondosan megszedett vékony ágak mind felhasználásra kerülnek, s csak a leghitványabb apró gallyat vetik tűzre, mint jó minőségű tüzelőanyagot. A kibontakozó homoki szőlőkultúra egyik hozadéka, a venyige értékké válik, belőle kerítéseket, fészerek oldalát készítették. A régi és újabb anyagok együtt új technológiát is alakíthattak ki újabb időben. Például az állításos vagy öntésfal, amely nádból, homokból és mészből készült. A ma embere természetesen alkalmazza a műanyagot, a gyári csomagoló anyagok egy részét.

Sztrinkó István kezdte gyűjteni, fotózni egy ilyen munka érdekében az anyagot. Elhagyott tanyákat, szőlőbeli romos kunyhókat is felkeresett, részleteit, leomlott falát, apró technikai megoldásait sorra fotózta. Megcímzett levelezőlapokat hagyott kinn egy-egy háznál, ha megtudta, hogy a közeljövőben bontani fogják valamelyik épületet, s ha tehette, a hívásra kiment. Itt kell megemlítenem azt, hogy mivel fotóit 6 x 6-os fekete-fehér negatívra készítette, sokszor nem emel ki részletet, pl. teleobjektívvel. A múzeum kitűnő fotósa, Kiss Béla ugyanis azt tanácsolta, hogy jó totálokat csináljon, ugyanis egy-egy részlet a nagy negatívról részleteiben jól nagyítható, szemben a 24 x 36-os filmmel, ahol szükséges a részletet kiemelni készítés közben is. Fotói egy részénél ezért el kell gondolkodnunk, hogy miért készült: az egész vagy a belőle kinagyítható részlet fontosabb-e?

Nemcsak a fotózást kezdte meg, hanem más múzeumokból, gyűjteményekből is megszerzett kéziratokat, számon tartott régi fotóanyagot vagy népi müemlékfelmérést, ha az a Duna-Tisza közére vonatkozott. A tíz-húsz évvel korábbi fotók egy része, főként a falukép már nem megismerhető, nem rekonstruálható. Éppen ezért ezeket e munkába be szerette volna építeni. Ismerve terveit, néhány korábbi Bács-Kiskun megyében 1967-ben készített építkezési fotómat beemeltem az itt közzétett anyagba.

108