Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)
Gyűjtőtáborok Sztrinkó István vezetésével
ki, mint már értéket is alig képviselő, divatjamúlt tárgyak, amelyek azonban még használhatóak, illetve más a funkciójuk. így az egykor rangos és értékes tulipános láda ma kézzel hajtható morzsolóval ellátva a tyúkoknak való kukorica tárolására szolgál; a hajdan díszül is szolgáló cserépedény, esetleg megdrótozva csirkeitató az udvaron; a megkopott cifraszűr, suba az istállóbeli dikón, vackon takaróul, derékaljul szolgál. Más és igen összetett ennek a vidéknek a népművészete, mint a bartóki népművészet fogalma, amelynek jellemzőit egy, a nagy társadalomtól, a magas kultúrától vagy a városi kultúra bóvlijaitól meglehetősen érintetlen vidékek és közösségek még élő népművészetéből desztillált. Itt a helyi készítmények, a közösség szükségletét évszázadok óta kiszolgáló mesteremberek, specialisták munkái, társadalmilag a parasztság fölött álló rétegek kultúrájának „alászállt” produktumai, az egyre gyorsuló civilizáció gyári, nagyüzemi termékei olvadtak össze, s váltak egy-egy közösség közös kulturális kincsévé, segítettek közösségi lét fenntartásában. Tanulmánya végén így összegez: „A Háromváros népművészetének darabjai három forrásból származnak: a helybeli mesterek készítményeire, a kereskedelemmel idekerülő árukra és az egyének saját tárgyalkotó tevékenységére kell gondolnunk. E három forrás közül népművészetünk jellegének kialakításában meghatározó szerepük volt az iparosainknak ... A tanult mesterek tehát nemcsak az alföldi paraszttársadalom élenjáró csoportját, a mezővárosi társadalmat látták el a kor színvonalának megfelelő tárgyakkal, hanem egy-egy korszak művészi törekvéseit is közvetítették. így a Háromváros népművészetét talán a »mesterségek művészetének« is felfoghatjuk, melyet a saját tárgyalkotó tevékenység és a kereskedelemmel idekerülő áruk tovább színeztek, gazdagítottak. Az e forrásokból eredő tárgyakból alakította ki az egyén közvetlen tárgyi környezetét ízlése és a közösség normái szerint.” 105
