Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A kávé - Levesek, mártások, főzelékek
A KÁVÉ A kávé a török hódoltság során került Európába, ám eleinte csak az elnevezés vált ismertté, a fogyasztása nem terjedt el. A magyar urak eleinte csak akkor itták, ha a törökök látták vendégül őket.32 A feketekávé fogyasztásának a szokását azok a szentkirályi nők hozták be a faluba, akik háztartási cselédként szolgáltak városon, legelőször Bukarestből. A szentkirályi emberek az 1960-as évekig csak cikóriakávét vásároltak, ám napjainkban minden család babkávét fogyaszt. LEVESEK, MÁRTÁSOK, FŐZELÉKEK A székelyszentkirályi levesek, főzelékek és mártások ételcsoportja igen sokszínű. Nem véletlenül, hiszen egyszerű, olcsó alapanyagokból hamar és könnyen elkészülhetett a jó meleg leves, amely jólesett a nehéz munkájából hazatérő embereknek. A megterhelő fizikai munkák során is szívesen fogyasztották, mert a könnyű levesek az emésztést nem terhelték. Megtalálhatóak közöttük az erdőn-mezőn gyűjtögetett alapanyagokból előállított ételek, amelyek elkészítése szinte nem került semmibe. A pityóka és afuszulyka voltak a leggyakoribb összetevők, kiegészítve a konyhakertből kikerülő zöldségekkel. Ám a zöldfűszerezés szinte soha nem maradhatott el. A XX. század első felében a szegényparaszt családok asztalán hétköznap csak levesétel volt ebédre, második fogás pedig csak a nehéz mezei munkák alkalmával jutott az embereknek. Az aratáskor és a pityókaszedéskor általában hétköznapi leveseket (salátaleves, paradicsomleves, tárkonyos leves) és tésztaételeket fogyasztottak. Levesek Európa népei igen sokféle elnevezést használnak a leves megnevezésére. A francia potage eredetileg laktató, húsos-zöldséges leves volt, később minden sűrű levest így neveztek; a soupe ugyancsak sűrű, rusztikus jellegű leves, gyakran kenyérszeletre öntve tálalják. Az olaszok is kedvelik a tartalmas leveseket: a minestrone, a ’nagy leves’ egy egész ebédet kitesz.33 A francia soupe, az angol soup, az olasz zuppa, a spanyol sopa, a német Suppe megnevezések összefüggése az óind supah (leves) szóval nem igazolható. Az óészakger- mán soufés suf, az ófelnémet suppe jelentése ugyancsak leves. A német Suppe szót a XIV. század óta mind gyakrabban írták le ’híg étel’, ’megmártott hússzelet’ jelentéssel. A magyar nemesség, polgárság és parasztság kora újkori táplálkozását tükröző forrásokban azt tapasztaljuk, hogy számtalan mártás volt ismeretes. A mai 32 KISBÁN Eszter 2009. 411. 33 CREWE, Quentin 1990. 46, 205. 77
